Lengyel–magyar dzsesszbarátság

A Waclaw Felczak Alapítvány hanglemez-támogatási pályázatát junior kategóriában Varga Dániel 2019-ben alapított Eastern Euro­pean Quartetje nyerte, így tavaly nyáron rögzíthette az együttes második lemezét, méghozzá a lengyel–magyar barátság jegyében.

2022. 03. 17. 6:11
null
Varga Dániel Szaxofonos 20220301 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lengyel–magyar barátság és dzsessz. Talányos, mi lehet a kapcsolat? 

Amikor Sutarski Konrádot megkérdeztem: miért éppen mi, magyarok, amikor ott vannak például a csehek, akik szintén szlávok, a költő-műfordító-író így felelt: az ember a testvérét nem választhatja meg, de a barátját igen. 

Nos, én még emlékszem a ’80-as évekre, amikor a lengyel dzsessz és dzsesszrock, nem kizárólag a szovjetek megszállta övezetben, de Európa-szerte, azaz Nyugaton szintén menő volt. A Laboratorium zenekar, Tomas Stanko, Michaile Urbaniak, vagy – ha már szaxofonos a beszélgetőpartnerem – Zbigniew Namislowsky valódi sztármuzsikusai voltak a nemzetközi dzsessz-­szcénának.
Varga Dániel előtt sem ismeretlenek a kiváló zenészek.
– Stankót és a free jazz vonalat ismerem vagy az ötvenes korosztály művészeit, akik workshopokon tanítottak 
– fogalmazott a szaxofonos, aki lengyelországi free jazz kurzusokon vett részt. 

– A korosztályombelieket jól ismerem, mert Európa nem túl nagy, és találkoztunk, zenéltünk a nagy dzsessz­csomópontokon

– magyarázta a muzsikus, és sorolta a csomópontokat: Berlin, Amszterdam, Párizs. Továbbá, zeneművészeti egyeteme miatt, Graz. Varga Dániel itt végzett, s itt ismerkedett meg zenésztársaival, Piotr Lipowicz gitárossal és Ivar Krizic bőgőssel. Piotr Budniak dobossal kiegészülve ők alkotják az Eastern European Quartetet.
– Miért éppen Graz? – érdeklődtem, lévén a Zeneakadémia is működtet jazztanszéket vagy miként mondani szokás: tanszakot. Ráadásul a tanszékvezető Bacsó Kristóf szaxofonos…
– A korombeliek Grazba mentek továbbtanulni. Pontosabban, ők előbb végeztek, mivel én ötosztályos gimnáziumba jártam – elevenítette fel Varga Dániel, aki érettségi után tett egy fővárosi kitérőt, s miközben a Bartók Konzervatóriumot látogatta, két évig teológiát hallgatott.
– Grazban előbb volt a felvételi, májusban, nem júniusban, mint a Zeneakadémián, és engem felvettek – hangzott a végső magyarázat.
Mindössze tízesztendősen döntött a szaxofon mellett, méghozzá nem szülői nyomásra. Bár édesapja Sting-rajongó, akinek zenekarában sokáig fújt Branford Marsalis, aki „nagyon durván jó szaxofonos” – véleményezte Varga Dániel –, s akinek játékát sokat hallhatta kiskorában. 

Amikor pedig zeneiskolába ment, ahol felkínálták a lehetőségére álló hangszereket, persze hogy az izgalmas nevű instrumentum mellett döntött.
– Hetedikes koromban kezdtem magántanárhoz járni, illetve egy dzsessz­kocsmába, ami a tanáromé volt, aki Amerikából költözött vissza Magyarországra – idézte fel az időszakot, amikor komolyra fordult minden, s amikor a kamasz srácnak természetesen kötelezően részt kellett vennie a dzsessz­kocsmai közös örömzenéléseken.
A dolog néhány esztendő múltán még komolyabb lett: a középiskolát magántanulóként fejezte be, így szakítva időt a fővárosi szaxofonórákra, amelyet a konzervatórium és a jazztanszék tanáraitól vett.
Térjünk most vissza Grazba. Aki látta a New York-i Shaffer Konzervatóriumban játszódó Whiplash című filmet, ahol a kíméletlen bigband-tanár, akit J. K. Simmons alakít parádésan, összeomlásba kergeti a főszereplő mellett a mozi több szereplőjét, az bizony elrémül egy efféle elszánt szellemiségű dzsessziskolától. Már ha van ilyen…
– Pont ilyen stílusú volt az én bigband-tanárom – mondta nevetve a szaxofonos. – Volt egy év, amikor ki is csapott a zenekarból, hogy megtapossa az érzéseimet. Tényleg, akár a filmen.
Egy nemzetközileg elismert, komolyzenei oktatásban a világ egyik legelső zeneakadémiáján, mint a grazi, nem lehet olcsó a tandíj.
– Egy félévem húsz euróba került 

– hangzott a megdöbbentő válasz. 
– Mert uniós országból érkeztem – magyarázta Varga Dániel, majd megjegyezte: a grazi Európa első számú dzsessztanszaka, ahol minden hónapban más és más világsztár tart mesterkurzust.
– Az összes környező országból csődültek össze a hallgatók, egy-egy osztályban mindössze a diákok ötöde volt osztrák

 – mesélte a zenész, aki így azonnal komoly nemzetközi kapcsolatrendszerre tett szert, amit a mai napig ápol.
Mint már mondtuk, muzsikustársai­val is ott ismerkedett össze, akikkel az új lemez felvételére, egy hétre beköltöztek Wroclaw egyik szállodájába, a hegyek közé, közel a Monochrom Stúdió­hoz, ahol három nap alatt rögzítették a kompozíciókat.

Borítókép: Varga Dániel (Fotó: Bach Máté)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.