Ki menti meg a világ mondakincsét?

A Tusványos néven elhíresült, idén a 31. kiadásához érkező szabadegyetem és diáktábor látogatói a Székelyföldi Legendárium rajzfilmjeit nézve tölthetik el az időt a nagyszínpadi koncertek közötti átállások alatt. A sikertörténetről Fazakas Szabolccsal, a Legendárium ötletgazdájával, irányítójával beszélgettünk, aki a Magyar Kultúra-sátor „kínálatában” is szerepel.

Forrás: Székely Legendárium

– Melyek voltak az elmúlt hat esztendő legfontosabb kilométerkövei?

– Leginkább a számok beszélnek: 2016-ban négyen voltunk, most meg harmincan vagyunk a Legendárium-projekt körül a stúdió keretében. Plusz az a több mint húsz ember, akivel a Mini Erdély Parkot működtetjük. Ez utóbbi nyolcéves álom volt. Engedélyeztek egy 850 négyzetméteres, addig legelőként számon tartott területet a székelyudvarhelyi önkormányzattól. Korábban meg sem közelítette a tízezret a Szejkefürdőre, az Orbán Balázs-emlékhelyhez látogatók száma, tavaly viszont már, vírusos időkben száznegyvenezer turista fordult meg itt. Idén márciustól július közepéig negyvenötezer ember látogatott meg bennünket.

– Mi alapján kerül be egy erdélyi műemlék, épület a miniparkban rekonstruálandók közé?
– Sokat segített a tény, hogy újságíróként sok mindent volt alkalmam megismerni Erdélyből. Gyöngyösi János történeti grafikussal listáztuk a potenciális helyeket, de a kezdeti listából aztán sok helyszín nem került be a tényleges válogatásba.

Ma ott tartunk, hogy a 103 ezer négyzetkilométernyi Erdély 103 építészeti, vallási, ipartörténeti létesítményének makettje áll itt. A soknyelvű, multikulturális Erdély kulturális értékeinek akarunk emléket állítani, így a válogatás korántsem korlátozódik Erdély magyar identitásának bemutatására. Tervezünk még fejlesztéseket, de lassan meg kell állnunk, a domboldal már nem bír el további jelentős „kitapétázást”. Ami számít, az azért többnyire már itt van.

– A rajzfilmek készítésének felgyorsítása a vizuális élmények iránti igényeket követi?

– Azon túl, hogy a legtöbb gyermekhez hasonlóan rajzfilmeken nőttem fel, azért is foglalkoztatott a téma, hogy minden nemzetet a mondavilága révén ismerünk meg az iskolában. Persze kell az olyasfajta jó „marketing” is, mint amilyenje a görögöknek, az egyiptomiaknak vagy az északi népeknek, a vikingeknek van. A nagy sikerű rajzfilmek is legendákra épülnek, ugyanakkor a székelyföldi mondák is vannak olyan ütősek, mint például a Kungfu panda alaptörténete.

A mi első év­adunk tíz filmből áll, dolgozunk a másodikon is, amelynek az a koncepciója, hogy a főhősök, Rika és Zete más éghajlatra mennek. Némi túlzással a székely gyerekek mentik a nagyvilág mondakincsét. A nemzetközi értékesítés érdekében tíz nyelvre fordíttattuk le a filmeket, ugyanakkor ahhoz, hogy az Amazon vagy a Netflix szóba álljon velünk, legalább húsz részt kell az asztalra tennünk. Pillanatnyilag tizennégynél tartunk, de dolgozunk a bővítésen. Tusványoson a koncertek közötti átállások alatt a nagyszínpadon vetítik majd a rajzfilmjeinket, ami óriási megtiszteltetés, ugyanakkor hatalmas reklámlehetőség.

– Közöttük az Orbán Balázs életét feldolgozó Csontbáró is?
– A Csontbáróval az a helyzet, hogy úgy döntöttünk, újraírjuk a forgatókönyvet, holott már nemzetközi versenyt is nyertünk vele. Kaptunk ugyanis néhány javaslatot, amelyről beláttam, hogy felhasználásukkal jobb lesz a film. Rá kellett jönnünk, hogy nem mutattunk meg mindent Orbán Balázsról, életének egyes mozzanatai fölött a bennfentes felületességével, sztereotípiák mentén siklottunk át. A kívülálló szakemberek viszont olyan elemekre hívták fel a figyelmünket, amely révén a báró személye, kalandos élete a nem magyar kultúrkörben élő számára jóval érdekesebbé válik.

Borítókép: Fazakas Szabolcs, a Székelyföldi Legendárium ötletgazdája (Forrás: Székelyföldi Legendárium)