– Nagyon motiváltak, jókedvűek, eltökéltek vagyunk. Vonzódunk egymáshoz a színpadon és színpadon kívül is – mondta határozottan. – Mindenképpen kell hogy működjön a kémia – tette hozzá Fekete Linda.
Anélkül ezt nem lehet megoldani. Annyira érzékeny az egész anyag, hogy már az olvasópróbát végigbőgtük. Mindenkinek van egy csatolása, egy olyan családi történet, ami eszébe jut egy-egy jelenetnél.
– Mennyire nehéz a vetített képek, a zene, a fény és a jelenetek összehangolása? – kérdeztem.
– Csak úgy lehet elérni azt az állapotot, ami szükséges, ha csordultig vagyunk. Akkor tud kibuggyanni. Nem lehet dekoncentráltan részt venni a folyamatban. Eleve egy fokozott állapotról van szó, nagyon gyorsak a váltások. Figyelni kell: ha feljön a fény, ott kell lennünk a helyünkön – válaszolta Fekete Linda.
– 14 váltás van – pontosított László G. Attila.
Minden történethez csatolunk egy érzést, egy emléket. A hangok, képek, mozdulatok, fények aláhúzzák a lényeget. Eszünkbe jutnak saját rokonaink, akik hasonló helyzeteket éltek át. Ezek bennünk vannak, magunkban hordozzuk. Mindkettőnknek vannak határon túli gyökerei, így sok olyan emlékünk, amelyben életért, megélhetésért küzdenek. Így a sorok mögé is látunk. Élvezzük ezeket a váltásokat, a helyzeteket, a játékot.
– Jó, hogy egy darabon belül ennyiszer lehet váltani! Egy színésznek ez egy csodálatos jutalom – egészítette ki a színésznő az elhangzottakat.
– Hálásak vagyunk, mert Gazsó L. Ferenc egy olyan fantasztikus szöveget írt, amivel egyszerű azonosulni – tette hozzá a színész.
– Nagyon erősen meghatározta a kereteket a szöveg, amiben tudunk mozogni. Mély gondolatiság van benne, ezért is olyan élvezetes a játék. – Arról nem is beszélve, hogy kiváló a csapatunk – emelte ki Fekete Linda. – Hihetetlen érzékkel választották ki a szereplőket – mondta.
– A közvetlenség, az őszinteség, a munkából fakadó nézeteltérés, a teherbírás szempontjából is remekül dolgozunk együtt – vette vissza a szót László G. Attila. – Nincs szorongás, partnerként kezelnek minket. A rendező is kíváncsi ránk, és mi is kíváncsiak vagyunk a rendezőre és egymásra. Ez a darab pozitív kicsengésű. Vannak nehézségek, de a jót domborítjuk ki. Ítélet és ítélkezés nélkül hozunk fel emberi döntéseket, és próbáljuk őket megérteni. Fontos, hogy szembe merünk nézni, és beszélünk a XX. századról, a múltunkról. Nem globális értelemben, hanem családi problémákon keresztül, amelyeket mindnyájan hordozunk magunkban – összegezte a színész.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Bach Máté)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!