időjárás -4°C Gerda , Martina 2023. január 30.
logo
Hetvenéves születésnapja előtt egy nappal, október 25-én, este fél nyolckor elhunyt Korcsmáros György Jászai Mari-díjas érdemes művész, színész-rendező

Búcsú az egykori osztálytárstól

Hegedűs István
2022.10.26. 18:07 2022.10.26. 18:30
Búcsú az egykori osztálytárstól

Négy és fél évtizedes pályafutását számos tévé-, illetve mozifilmszerep, szinkronhang, musical- és prózai színházi rendezés tette emlékezetessé. Előbb a Vígszínház, a Budapesti Gyermekszínház, a Madách-, illetve az Arany János- és a Rock Színház tagja volt; a rendszerváltozást követően a Szegedi Nemzeti Színházhoz, majd a Győri Nemzeti Színházhoz szegődött, majd a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöke lett.

Az iskolának még neve sem volt. Csak így, egyszerűen Százados úti Általános iskola és Gimnáziumnak hívták. Az évnyitón kíváncsian mustrálgattuk egymást, hiszen a Kőbányától a nyóckerig, Zuglótól Budáig érkezetteket egyetlen tanintézménybe, osztályba sűrítették valamennyiünket. Az első óra az osztályfőnöki. Egymás után állunk föl, hogy Kati néni osztályfőnök rutinos faggatózására, ha csak óvatosan is, de kitárulkozzunk.

Korcsmáros György vagyok, rengeteget olvasok, színházba járok, imádom a mozit és nagyon jó vagyok az irodalomban. Ja és mellesleg nagyon jól rajzolok.

Összenézünk: ez a srác bizony nincs híján az önbizalomnak. Később, a roppant unalmas és utálatos politechnika gyakorlatok idején, az órák közötti szünetben, vagy a tanítás végén épp hazafelé tartva (gondosan útba ejtve az akkor még létező, Blaha Lujza téri EMKE sörözőt) állandó témáink a mozifilmek (elég csupán egy-egy jelenetet idézni neki, máris vágja rá a film címét), vagy épp Rejtő Jenő könyveinek groteszk jelenetei kerülnek terítékre, harsány röhögéssel kísérve. E területen különösen otthonosan mozgott, hiszen édesapja, Korcsmáros Pál ceruzája alatt elevenedtek meg a Füles nevezetű szórakoztató heti magazin izgalmas képregénysorozatai Rejtő műveiből. Ám Gyuri hiába rajzolt csaknem olyan tehetségesen, mint ő, mégsem akarta tovább vinni ezt a vonalat.  
Őt inkább a színház meg a mozi vonzotta. És persze a zene. Mert ahhoz is értett. 

Nemhiába írta meg (Bőhm Györggyel karöltve) a Fenyő Miklóshoz kötődő Hotel Menthol musical librettóját, rendezte Presser Gábor A padlását, vagy vetette papírra a Valahol Európában szövegkönyvét; miként az sem véletlen, hogy a Rock Színház főrendezőjeként számos zenés darab színpadi bemutatója viseli magán Korcsmáros György névjegyét, útmutatását.

Valószínű, hogy Gyuri fanyar humora, finom, intelligens iróniába hajló habitusa – no és a Madách Színház – hozhatta össze Hofi Gézával, hogy éveken át rendezhesse a népszerű humorista Hofélia című rekordszámú előadását. Miként az is megadatott neki, hogy Pittman figuráját alakíthassa A három testőr Afrikában című, Rejtő regényéből készített mozifilmben. Összességében huszonnégy filmszerep – tévésorozat, tévéfilm, animációs, illetve rajzfilm, krimi, vagy épp szinkronhang – kötődik a nevéhez. Számos színházi rendezését hosszasan sorolhatnánk, ezek közül elégedjünk meg most néhánnyal: A Nyomorultak, Az ügynök halála, A doktor úr, az Őrült nők ketrece, vagy A kőszívű ember fiai…
 

Korcsmáros Gyurinak megadatott, hogy istenadta tehetséget a kultúra mindazon területén kamatoztathassa, amely szívének kedves volt, és amelyhez igazán értett. 

Ezért nyerhetett felvételt 1978-ban az akkor még Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Várkonyi Zoltán osztályában színészet tanult, és egyidejűleg a Vígszínház társulatának is tagja lett. Négy esztendővel később ugyanott elvégezte a rendezői szakot is, miközben egy évre a Budapesti Gyermekszínházhoz szerződött. 1982-től színészként és rendezőként három esztendőn keresztül dolgozott a Madách Színházban, majd jött az Arany János, illetve – egy évre, a rendszerváltozásig – a Rock Színház. 1990-től előbb a Szegedi Nemzeti Színház, majd a Győri Nemzeti Színház következett, ez utóbbit 2007-ig igazgatta.

1999-től nyolc éven át a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöki tisztét látta el. Munkásságát Jászai Mari-díjjal, majd 2010-ben az Érdemes Művész címmel ismerték el.


Legutóbb tavaly, 2021 nyarán találkoztunk. A kerek jubileumi érettségi találkozón ugyanazzal a Korcsmáros Györggyel beszélgettem, anekdotáztam, és – igen, bizonyos kérdésekben – vitatkoztam, akit anno a Százados úti Gimnázium első osztályában megismertem és megszerettem. Leszámítva sűrű, fekete, őszbe vegyülő szakállát, semmit sem változott. 

Ugyanaz a csöndes beszédű, fanyar humorú, ironizálásra hajlamos, magaskultúrájú srác maradt, akit tizenöt évesen megismertem. És aki akaratlanul is a társaság középpontjában találta magát. 

Nem tudni, már akkor beteg volt-e, nem beszélt róla. A színházról, a kultúra mai állásáról, a közművelődésről viszont annál inkább. És persze a filmekről. Amely örök szerelme és hobbija maradt. Elárulta, egy kisebb lakást megtöltő mennyiségű – felbecsülhetetlen kulturális értéket képviselő, valóságos kincset érő – filmet őriz különböző képhordozókon.  
Drága Gyurikám! Nekünk, akik itt maradtunk, a családodnak, szeretteidnek, a barátaidnak, a közönségednek, az osztálytársaidnak hiányozni fogsz. Nagyon. De te, odafönt, az égi színpadon és a kulisszák mögött jó társaságba kerültél. Várkonyi Zoltánnal, Latinovits Zoltánnal, John Lennonnal és a többiekkel, mindazokkal, akiket szerettél és tiszteltél.
Isten adjon neked örök nyugodalmat és békességet!

Borítókép: Korcsmáros György (Fotó: Bartók Színház)

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.