„Kizökkent az idő; – oh kárhozat! Hogy én születtem helyretolni azt” – mondja Hamlet a Shakespeare-darabban, miután apja szellemével találkozott. Talán nincs még egy olyan drámai mondat a világirodalomban, melyet olyan sokan tudnak idézni, mint ezt, de ennyire talányos sem. A szövegösszefüggésben is meglepő, de kiragadva még inkább feltűnik, hogy az idő itt egyszerre elvont és konkrét.
Az elvont és konkrét kettős természet az idő egyik lényeges vonása. Hiszen kevesebb fogósabb és végtelenebb (!) filozófiai téma akad, mint az idő természetén elmélkedni, ugyanakkor az időt naponta tapasztaljuk a saját bőrünkön, többnyire kedvezőtlen formában, romlásként. Az óraátállításkor pedig fokozottan.
A téli időszámítás kezdetekor úgy érezhetjük, elvesznek tőlünk egy órát, hiszen hamarabb sötétedik. Az emberiség nagy része ezt rosszul tűri, de begyakorolt stratégiákkal készülünk, közösségi eseményekkel, forró teával, és, hogy mit olvasunk el vagy nézünk meg a hosszú téli estéken. A mentálhigiénés szakemberek pedig a szezonra készülnek: novemberben kerül a legtöbb ember kezelendő mentális állapotba, és a kutatások szerint ehhez az óraátállításnak is köze van.
Idő, hol a te fullánkod? – kérdezhetjük a bibliai formulával, és az eredeti verzióban Pál apostol meg is adja a választ az ismert költői kérdéssel: „Halál, hol a te fullánkod?” (1Kor 15,50-58). Költői a kérdés, hiszen a feltámadásra és örök életre utal. Evilági hétköznapjainkban azonban az idő fullánkja, mérge, károkozó természete az elmúlásban rejlik.
Az elmúlást pedig legtöbbünk megpróbálja meghaladni, változatos módszerekkel. Szép példa az elmúlás meghaladására tett kísérletre az a virágóra, mely Székesfehérváron, az Országzászló téren található, és az ország első virágzó köztéri órája. Meglehetősen időtállónak bizonyul: 1960-ban készült, és az akna, mely a gépészetnek helyet ad a virágok alatt, azóta is megvédi a beázástól az óraszerkezetet, amit a nyolcvanas évek közepén cseréltek mechanikusról elektromosra, a közelmúltban pedig rádióirányítású vezérlőórára.
A mutatókat novemberben szerelik le, és tavasszal indítják újra az órát, amikor az egynyári virágokat is kiültetik. A városgondnokság minden évben új tervek alapján készíti a számlapot, melyet kompakt növekedésű szőnyeg-egynyáriak alkotnak. Felhasználnak például kerti begóniát, tarka papagájlevelet, aprólevelű üvegcsalánt, párnacserjét, fáskövirózsát.
A székesfehérvári virágóra mindig pontos és gyönyörű, emellett arra késztet, hogy az időről szemlélődjünk. A virágóra az időhöz való viszonyunk paradox voltára mutat rá az épített szerkezet és az organikus növényi beültetés kettős természetével.
Az óraszerkezet, a mutatók megbízhatóak, az állandóság illúzióját nyújtják, napról napra ciklikusan működnek. Igaz, hogy modernizálták, de az eredeti mechanikus szerkezetet is megőrizték a Szent István-székesegyház toronyóra-múzeumában. A virágszőnyeg egynyári növényei fejlődnek, virágzanak, télre elpusztulnak. Ám másik nézőpontból fordítva is láthatjuk. Minden tárgy véges, az óraszerkezetet fogja megenni az egyenes vonalú idő. A növények pedig, a természet ciklikus működésének köszönhetően, minden tavasszal új erőre kapnak – ha nem is az egynyári beültetés, de az innen-onnan sodródott magvak biztosan.
Az idő múlását folyton tapasztaljuk, holott valójában az, ami van, csak a most, a jelen idő. Az időt tehát múlni látjuk, egyenes vonalúnak éljük meg a saját, emberi léptékű nézőpontunkból, pedig a hétköznapi, természetből érkező tapasztalat erre rácáfol: az éjszaka és a nappal váltakozása ciklikus, az évszakok ciklikusak, a növényidő ciklikus. A természetben az idő ciklikus.
Az öregedést, sokatmondó szinonimával, idősödést is egyenes vonalúan tapasztaljuk: leérettségizünk, szakmát tanulunk, fiatal korból középkorúvá válunk, majd időssé. Mindezt az elmúlásra fókuszálva beszéljük el: nem vagyunk már fiatalok, megettük a kenyerünk javát, majd meghalunk.
Itt van hát az idő fullánkja elásva. Az idő a halál miatt kockázatos és fordul kedvezőtlenre, és ez a viszony kölcsönös, a halál pedig az idő miatt szorongató. Egyszer csak úgy érezzük, kevés az idő előtte.
Borítókép: illusztráció (Fotó: Europress/AFP)
