Mesevilágot hagyott ránk – Száz éve született Bálint Ágnes

Épp száz éve, 1922. október 23-án született Bálint Ágnes író, szerkesztő, dramaturg, akinek történetein generációk nőttek fel – írja a Kultúra.hu. Ránk hagyott mesevilága máig él, hőseit örökre a szívünkbe zártuk.

„Mi újság a Futrinka utcában? Sokan kérdezik ezt mostanában egymástól a televízióban, és a válasz mindig nagyon komoly: »Már bevezettük a titkos rádiókészülékeket az egérlyukba, már megjelent a Csőr első száma, a macskasanzont felvettük magnóra, a kolbászdalt most komponálják, a Lépesméz cukrászda elé hirdetőoszlop kerül, Cicamica divatos új kalapja kicsit nagyra sikerült, a 99-es busz még döcög, de majd megjavítjuk, a zsúfoltságon azonban nem tudunk segíteni…« Igen, a 99-es busz ugyanolyan zsúfolt, mint a Körúton szaladgáló nagy testvére. És az utcabéliek – bár van köztük egér, róka, sündisznó – ugyanúgy kedvelik, vagy nem kedvelik szomszédaikat, ugyanúgy megbámulják az új lakásba költözőket, mint bármelyik igazi pesti, Pest környéki utca lakói. Éppen ezért reméljük, hogy ez a gyermekek számára készülő sorozatműsor nem okoz majd gondot a nagypapáknak, nagymamáknak: a képernyőn pergő eseményeket figyelve nem kell unokáiknak holmi elavult fogalmakról, intézményekről előadást tartaniuk…”

Mazsola és Tádé (1969–1971)

Bálint Ágnes egy 1964-es interjúban mesélt arról, hogyan ihlette meg Bródy Vera báb- és díszlettervező rajza a duzzogó malacról, akiből aztán mindenki Mazsolája lett (Havas Gertrúd), Manócska, a türelmes felnőtt figuráját (Bölöni Kiss István) pedig napi vonatozásai során formálta meg, látva a sok türelmetlen szülőt az utazók között. A sorozatot kedves humora és a szeretni való bábok nagyon hamar sikeressé tették: a történetek hétköznapi gyerek-felnőtt kapcsolatokra adtak jó megoldásokat.

Az írónő abból indult ki, hogy nincs rossz vagy jó gyerek, hiszen a gyerekek még nem tudják, mi a rossz meg a jó.

A siker igazi záloga az volt, hogy Mazsola pont olyan, mint egy kisgyerek, rosszaságaival és jóságaival együtt. A rendezők Kende Márta, Simándi József és Nagy György voltak. Az alkotócsapat 1969-ben úgy érezte, hogy valami frissítésre lenne szükség. Ekkor került bele a történetbe a kistestvér szerepében Tádé, hogy minden olyan helyzetet eljátszhassanak Mazsolával és a megfontolt, okos Manócskával, ami olyankor fordul elő, ha kistestvér érkezik a családba. Tádét az először féltékeny Mazsola és a nézők is hamar megszerették, és befogadták a családba.

Kukori és Kotkoda (1970–1972)

Fotó: Kultúra.hu

Egymás mellett látni e két nevet nagy valószínűség szerint sokakat éneklésre, de legalábbis dúdolásra késztet. Ez volt az első olyan mesesorozat, amely a Magyar Televízió megrendelésére készült. 

Az 1970-ben útjára induló rajzfilmsorozat alapötletét Bálint Ágnes egyik kolléganője adta, aki gyakran panaszkodott arra, hogy férje nem hajlandó semmilyen házimunka elvégzésére. Így született meg Kukori (hangja: Márkus László), aki lustaságával minden epizódban felbosszantja Kotkodát (hangja: Psota Irén, Hacser Józsa).

A két tollas jószág ugyan boldog házasságban él, de Kukori csak vonakodva segít bármiben a ház körül, hiába kéri Kotkoda, hogy kapirgálja ki a gyomot a kukorica közül, vagy éppen porolja ki a szőnyeget, Kukori folyamatosan azon töri a fejét, hogyan kerülhetné el a munkát. 

Ebben jó barátja, Kopasznyakú (hangja: Szuhay Balázs) is segítségére van, aki rendszerint segít Kukorinak kibújni a munka alól. A két barát azonban mindig pórul jár, és Kotkoda végül úgyis megleckézteti a lusta Kukorit. A rajzfilmsorozat rendezője Mata János volt.

Gondosan ügyeltek a szereplők környezetének kialakítására, Kukori és Kotkoda parasztházban laktak, Hápogi (hangja: Horváth Gyula) pedig modern házban úszómedencével. 

Neki robogója is volt, ezt annak apropóján írta bele Bálint Ágnes a történetbe, hogy akkoriban Mata Jánosnak is volt egy robogója. Egyes szereplőknek gépjárműve is volt, amik mind valódi, ismert modellek grafikái voltak, így például a betörő rókák VW bogárral, a Szöcske pedig Jaguar E-Type autóval közlekedett. Ha valaki kedvet kapott, hogy próbára tegye emlékezetét, ezen a linken talál egy pár kérdésből álló kvízt a sorozatról – néhány választ már el is árultunk.

Frakk, a macskák réme (1971–1985)

Fotó: Kultúra.hu

Valószínűleg ennek a mesének a főcímdala is elevenen él mindenki emlékezetében, ahogyan jópofa, szerethető karakterei is. A derék, focizni imádó magyar vizsla, Frakk (hangja: Szabó Gyula), aki előszeretettel tanítja móresre a sokszor rosszban sántikáló, falánk macskákat, amelyek érkezése előtt a ház úrnői voltak. 

A lusta, de fondorlatos, fekete Lukréciát (hangja: Schubert Éva) és a szintén nem túl aktív, de szelíd, fehér Szerénkét (hangja: Váradi Hédi), akik ugyan gyakran törnek borsot Frakk orra alá, de azért mégis összeköti őket a barátság, még ha kutya-macska is. Frakk valóban igyekszik megakadályozni minden turpisságot, amit a macskák elkövetnének, de ha kell, segít nekik.

Aztán ott van még a szigorú, első látásra következetes Károly bácsi (hangja: Rajz János, Suka Sándor), aki kutyájához hasonlóan kevésbé szívleli a macskákat, szeret újságot olvasni és csendben kertészkedni. És ugyan zavarja, hogy felesége elkényezteti a macskákat, ő aztán ugyanígy tesz Frakk-kal. Irma néni (hangja: Pártos Erzsi) pedig akárhogy is, de rendkívül jó feleség és gazda (a macskáké és Frakké egyaránt), aki remekül zongorázik, csodálatos vendéglátó és – a többiekhez hasonlóan – rendkívül szerethető.

A Frakk, a macskák réme magyar papírkivágásos módszerrel készült a Pannónia Filmstúdió készítésében. Az animációs játékfilmsorozatban Bálint Ágnes munkatársai rendezőként Cseh András, Nagy Pál, Harsági István, Macskássy Gyula, Meszlényi Attila, Imre István és Várnai György voltak, a zenét Pethő Zsolt szerezte. 

A szereplőket az írónő az életből vette: Bálint Ágnes orvos vejének, dr. Sárvári Andrásnak volt egy vizslája. 

A kutya azután került a családhoz, hogy a vő Bálint Ágnesékhez költözött. Dr. Sárvári András egy kórház udvarán látta meg a kísérletezés céljából odaszállított állatot, megsajnálta és egy százasért megvásárolta a sintértől. Lukrécia és Szerénke az írónő két macskája volt, és akárcsak a mesében, a való életben is gyakran kaptak hajba a kedvencek.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Bálint Ágnes (Fotó: Bálint Ágnes Emlékház Facebook-oldala)