Erdélyi kastélyok az ingatlanpiacon

Kiváló befektetésnek bizonyul a romániai ingatlanpiacon a magyar történelmi épületek adásvétele. Az utóbbi években számos erdélyi kastélynak, emblematikus ingatlannak kerestek és találtak új gazdát az erre szakosodott vállalkozások. Az egykori arisztokrata tulajdonosok említése vonzerőt jelent, garanciája a megtérülő befektetésnek, amit a közvetítők maximálisan kihasználnak.

A szurdoki Jósika-kastély Fotó: Sothebysrealty.ro

A szurdoki Jósika-kastély azonban csak egy az eladó magyar vonatkozású erdélyi történelmi épületek közül. Néhányat már értékesítettek, köztük Teleki Sámuel gróf, erdélyi kancellár sáromberki birtokát, 15 kilométerre Marosvásárhelytől. A Teleki Téka megalapítója, Teleki Sámuel és felesége, iktári Bethlen Zsuzsanna a XVIII. század végén kezdett itt építkezni. A munkálatokat 1902-ben fejezték be, az unoka, Teleki Samu idején. Az ingatlanhoz tartozott egy angolkert, egy halastó és egy lovaglótér, ahol VII. Eduárd angol és I. Ferdinánd bolgár király is megfordult. 
A második világháború után a kastélyba mezőgazdasági középiskolát költöztettek. Ekkor veszett nyoma a könyvtárnak és a műgyűjteménynek. A család 16 tagja, köztük az építtető Teleki Sámuel a kastélyhoz közeli középkori templomban nyugszik.
A rezidenciát Benedek Imre orvosprofesszor vásárolta meg a Kanadában élő örökösöktől, akik tíz évig nem találtak rá vevőt. Az új tulajdonos román feleségével, Theodora asszonnyal és gyermekeivel költözött az épületbe, azt nyilatkozva: nem számít, ki milyen nemzetiségű és vallású. A birtokbavétel szűk körben zajlott, de jelen volt Cornel Sigmirean történész és Dimitrie Sturdza herceg.

A sáromberki Teleki kastély Fotó: Picasa

Elkelt a Beszterce-Naszód megyében található alsóbalázsfalvai Teleki-kúria is, több mint tizenkétezer hektár telekkel együtt, valamint egy városi panellakás árán Teleki Pál földrajztudós, miniszterelnök édesapja, a Magyar Történelmi Társulatot is vezető Teleki Géza széki gróf, író, országgyűlési képviselő, belügyminiszter, akadémiai tag Máramaros megyében található pribékfalvai nyári „kastélya”. 
Feltételezések szerint a Nagybányához közeli rezidencia mai arculata Ybl Miklós munkája. Eredeti magja egy XVIII. századi udvarház, amit egy 16 hektáros park vett körül. Ezt korszerűsítették, bővítették 1897-ben, amikor ráépítettek egy emeletet. A falubeliek úgy tudják, a pincében Afrikából hozott trófeákat és kitömött állatokat tartott a család, többek között tigriseket, vízilovat és rinocéroszt. 
A román örökségvédelmi hivatal adatai szerint itt őrizték a família tagjainak írott műveit, okmányait és könyvtárát. Ezek tönkrementek a második világháborúban. 1949 után volt gabonaraktár, mozi és rendezvényterem, majd 1962-ben felvették a műemléklistára. A kommunizmus bukása után a leszármazottak nem kérték vissza, így az udvarház Kővárhosszúfalu község tulajdonába ment át. Egy évvel később viszont megvásárolta az egyik Teleki-leszármazott, de mivel nem tudta felújítani, eladta egy külföldi vállalkozónak, akitől a megyei önkormányzat vette meg.

Az alsóbalázsfalvai Teleki-kúria Fotó: Sothebysrealty.ro

Gazdára lelt a Bethlen család XVIII. század végi székásgyepüi (Szeben megye) udvarháza is, amelyet Mikó Imre kastélyaként árultak. Tizenkét és fél ezer hektáros telket adtak mellé. A romos ingatlant Stefan Ormenisan és Victor Serban, a MindtheGap brand alapítói vették meg kilencvenkétezer euróért, ami a román ingatlanpiacon nevetséges összeg. A hirdetésben korrektül szerepelt, hogy Mikó Imre két ízben volt Erdély kormányzója, de a közmunka- és közlekedésügyi miniszteri tisztséget is betöltötte Magyarországon. Kiemelt szerepe volt a kolozsvári egyetem és az Erdélyi Múzeum Egyesület megalapításában, amelynek keretében létrehozott egy hetvenezer kötetes könyvtárat. Az 1848 utáni erőteljes németesítéskor az anyanyelvhasználatért küzdött. 
Eladták a Maros megyei Zoltán falu XVI. századig visszavezethető Haller-kastélyát is. Ennek ellenére máig pusztul. Volt olyan tulajdonosa, aki az eredetével sem volt tisztában. De vevőre vár több erdélyi iskolaépület is, Kós Károly által tervezett villa, számos vadászlak, neves személyiségek nyaralója és az 1865-ben emelt, impozáns karánsebesi osztrák–magyar helyőrségi laktanya, amiért három és fél millió eurót kérnek.

Zoltán falu XVI. századig visszavezethető Haller-kastélya Fotó: Wikipédia

Kalapács alá került a kolozsvári New York szálló is. A Mátyás-szobortól néhány lépésnyire található hotel hasznosított alapterülete nyolc és fél ezer négyzetméter, ára nem publikus. A szálló 1895-ben nyílt meg, tervezője Pákey Lajos városi főépítész, akinek a nevéhez olyan közismert épületek fűződnek, mint a kolozsvári sétatéri kioszk, a korcsolyapavilon, a műszaki egyetem épületei, a Brassai Sámuel gimnázium és az unitárius kollégium. A New York szállót az azonos nevű budapesti palota ihlette, bútorzatát is állítólag innen szállították a kincses városba. 
A kolozsvári New York átadása pillanatában Erdély legnagyobb hotelje volt, és az első olyan kolozsvári épület, amelyet elláttak villanyárammal. Emellett saját áramfejlesztő generátorral is rendelkezett. Földszinti kávéházának kék szalonja, a „Redakció” a korabeli újságírók, írók, egyetemi tanárok törzshelyének számított. A szálló bezárásáig a végzős magyar diákok itt tartották a búcsúbulijukat. A kommunizmus első éveiben diákszállóvá alakították, 1960-ban lett újból szálloda. 
Arad első gőzfürdőjének a sorsa is rendezetlen. Az 1884-ben emelt, több mint ötezer négyzetméteres épületért közel három és fél millió eurót kérnek az ingatlanpiacon. A belvárosi palotát vonzóvá teszi, hogy a fürdő létesítésekor a belső udvaron egy 337 méter mély artézi kutat fúrtak. Innen nyerték az ülőkádak és a medence vizét, de a fűtéshez használt gőzt is. 1902-ben egy második kutat is fúrtak. Az 1948-as államosítás után egy ideig még tartotta magát közfürdőként, az 1980-as években zárták be. Átalakították, éjszakai szórakozóhely lett. Puskel Péter aradi helytörténész szerint az alapító Simay István tanító, 1848-as harcos örökösei visszakapták ugyan, de a hasznosítása sikertelen maradt.

A kolozsvári New York szálló Fotó: Wikipédia

Az 1908-as nagyváradi Gerliczy-palota is egyike azoknak a patinás ingatlanoknak, amelyeket nem lenne szabad veszni hagyni, hiszen a tervezője, Sztarill Ferenc a Gustav Klimt nevével fémjelzett bécsi építészeti műhely jeles magyar képviselője, a méltán híres váradi szecesszió egyik megteremtője. A Pece-parti Párizs több emblematikus épülete viseli a keze nyomát, többek között a Fekete Sas szálló, a Darvas-ház, az EMKE-palota, a Szent László-kápolna, az Orsolya szüzek palotája, számos bér- és lakóház. A Gerliczy-palota két és fél millió euróért kaphat most jó gazdát. Eszmei értéke – mint a többi ingatlan esetében is – ennél jóval több. 
Sokáig a bályoki Károlyi–Degenfeld–Schomburg-kastély sem kellett senkinek, még a Bihar megyei tanács sem akarta megvenni potom háromszázezer euróért, mígnem sajtóértesülések szerint idén nyáron több mint négymillióért, vagyis a 2019-es árhoz képest tízszer nagyobb összegért vásárolta meg a besztercei csődbiztostól egy névtelenségéhez ragaszkodó szervezet. Ezt megelőzően egy kétes hírű regáti cég volt a tulajdonosa.

A bályoki Károlyi–Degenfeld–Schomburg-kastély Fotó: Wikipédia

A háromszintes főúri rezidenciát Károlyi Tibor gróf és neje, gróf Degenfeld–Schomburg Emma építtette 1896-ban. Tőlük a fiuk, Károlyi Imre örökölte, aki Trianon után egy román bankárnak, Iosif Pinkasnak adta el az uradalmat, amit 1940–44 között vásárolt vissza a család. A birtokot 1947-ben államosították. A kastély gabonaraktár, majd szanatórium lett. Az 1980-as években a berettyószéplaki kőolaj-kitermelő vállalat hasznosította az itt talált termálvizet, üdülőközponttá alakítva a kastélyt. A rendszerváltás után a román olajvállalat, a Petrom tulajdonába került, majd az ÖMV–Petrom vette át, hogy olcsón eladja az azóta csődbe jutott regáti cégnek.

Borítókép: A kastélyhoz életmód is tartozik: falkavadászathoz készülődnek a nagycenki kastély udvarán (Fotó: Fortepan)