Bak Imre az 1960-as évek derekán induló magyar művészgeneráció kimagasló tagja, aki példátlanul következetes, párját ritkítóan változatos, több mint fél évszázados művészeti pályát tudhatott magáénak. Kivételes érzékenysége, szerénysége, szakmai alázata és következetessége nemcsak a magyar képzőművészeten hagyott mély nyomot, hanem annak nemzetközi ismertségén és piacán is, hiszen egész életében tevékenyen formálta a magyar kortárs festészet alakulását.
Festményei eredendően geometrikus szerkezetűek, az 1990-es évektől már építészeti tagozatok strukturálták képei terét, ami egyszerre lett egyre perspektivikusabb és transzcendentálisabb, színesebb, derűsebb kisugárzó hatású is. Kassák Lajos, Korniss Dezső és az Európai Iskola neoavantgárd hagyományainak folytatója volt, aki lépést tartott a nemzetközi képzőművészeti törekvésekkel.
Karrierjének első szakaszát döntően befolyásolta a Zuglói Kör szellemi közege, ahol generációs társaival együtt felvették a kapcsolatot az Európai Iskola és a korai magyar avantgárd szellemi száműzetésben élő alkotóival és Hamvas Bélával. Bak Imre és nemzedéke mégis az 1968-ban és 1969-ben megrendezett Iparterv kiállításokkal vált széles körben ismertté. Az 1960-as évek végén dolgozta ki saját válaszát az amerikai, angol és német hardedge és minimalista irányzatokra, ezután évtizedeken keresztül kitartóan és töretlenül fejlesztette a festészet utáni absztrakció és a geometrikus absztrakció formanyelvét, egyensúlyba hozva a tradíciókat a kortárs festészet szüntelenül változó nyelvével.
Bak Imre művei olyan kiemelkedő külföldi közgyűjteményekben is megtalálhatóak, mint a londoni Tate Modern, a New York-i Metropolitan Museum, a stockholmi Moderna Museet, a berlini Nationalgalerie, a bécsi MUMOK, a zürichi Haus Konstruktiv vagy a pozsonyi Nemzeti Galéria. Magyarországon fontos művei találhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galériában és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. Bak legutóbbi, egyedülálló művészeti és szellemi frissességről árulkodó festményeit az acb Galéria kiállításain mutatta be, utolsó, 2022-ben festett sorozatát pedig a közönség még nem is láthatta.
Bak Imre maga is szívesen idézte egyik kedvenc szerzőjét, Santarcangelit, aki így vall a halál és a művészet összefüggéseiről: „A mű feltételezi a halál, vagyis a legnagyobb iszonyat ismeretét és legfőképpen azért születik, hogy ennek az ismeretlennek az iszonyatát legyőzze.”
Bak Imre szellemi és szakmai nagysága pótolhatatlan, fájó hiány marad utána a magyar kortárs művészeti életben.
Temetéséről a családja a későbbiek során intézkedik.
Borítókép: Bak Imre (Fotó: Váraljai Szandra)
