A rendezvény elején Csillag Péter beszélt nagyapjáról, a múzeumról és a Molnár-C. Pál Baráti Kör kialakulásáról. Molnár-C. Pál (1894–1981) festőművész a Gellért-hegy oldalában, egy Ménesi úti villában élt és alkotott ötven éven át. Halála után, 1984-ben kisebbik lánya, Csillag Pálné Éva családi gondozású magánmúzeumot hozott létre, ahol a művek a születésük helyén láthatók, és szinte érződik a festék illata. Ez az egyik legrégibb, családi gondozásban lévő magánmúzeum az országban. A Molnár- C. Pál Baráti Kör 1986-ban az egykori Római Magyar Akadémia ösztöndíjas művészeinek találkozóiból született. Ez a barátság tartotta össze azokat a művészeket, akik a 30-as évektől kint voltak Rómában és évtizedeken keresztül találkoztak Matzon Frigyes szobrászművész műtermében, a híres Mányoki úti műteremházban.
Ebbe a körbe tartozott Molnár-C. Pál is. A baráti művésztársaság később a Molnár- C. Pál Műterem-Múzeumban jött össze minden hónap első csütörtökjén, és ezt a hagyományt azóta is tartják. Elsődleges céljuk Molnár-C. Pál emlékének ápolása, művészetének gondozása és népszerűsítése.
Mindenekelőtt kiállításokkal, amelyeknek hosszú sora kerekedett az évek folyamán. A baráti körhöz tartozó művészek az alapítók szándéka szerint Molnár-C. Pál szellemiségét vállalva figurális alkotók magas szintű technikai tudással, humánus mondanivalóval. Csillag Péter felesége, Éva így írt erről a társaságról: „A Molnár-C. Pál Baráti Kör »titkos ereje«: a barátság művészek között, hűség a nagy elődök iránt és a művészet lélekemelő szépsége, amely áthidal az emberek közötti árkok és szakadékok fölött és összeköt nemzedékeket.”
Ehhez kapcsolódva jött létre ez a kiállítás is a Corvin Művelődési Házban, amely a magyar kultúra napját, a Himnusz születésének kétszázadik évfordulóját és a címet adó vers költőjének, Petőfi Sándornak kétszáz éves jubileumát hivatott megjeleníteni.
A cím aktualitásának jegyében szeretnénk a szépről, az életről reményt és erőt adó üzenetet közvetíteni a világba a művészet segítségével. Hagyományosan több nemzedék művészei állítanak ki egy-egy ilyen alkalommal, mert ápoljuk „előrement” művészeink emlékét is. Az élő művészek jelentik a kiállítók derékhadát, és törekvésünk új nemzedékek bevonása, ezért vannak meghívott fiatal művészek is
– hangsúlyozta Csillag Péter a tárlatvezetésen.
– Három különböző teremben látható a kiállítás. A művészek nem egy közös iskolát képviselnek, hanem egy közös szellemiséget, ami tükröződik a műveikből. Mindegyikben megvan az a különleges üzenet, ahogy Agárdi Kovács Attila fogalmazott megnyitóbeszédében: „Mindegyik olyan mű, ami összekapcsolja a mi életterünket azzal a mennyei világgal, ahová feltekintünk, ahonnan ered az életünk. A szépség is felfelé mutat.” Ezek nagyon fontos szellemi közösséget jelentő, a képekből sugárzó gondolatok, üzenetek. A harmadik a magas szintű technikai tudás, ami az igényességet jelenti – foglalta össze Csillag Péter. Az első teremben, a kamarateremben a grafikai munkák és a kisebb méretű művek találhatók.
Molnár-C. Pál a remény festője volt, az ő képei is láthatók ebben a teremben.
A másik teremben festmények vannak, a harmadik teremben kisplasztikák is találhatók a festmények között. Színek, hangulatok, érzések kavalkádja a szeretettel rendezett kiállítás, amelyet érdemes megtekinteniük az erre fogékony művészetkedvelőknek. Szabó Csilla, a Corvin Művelődési Ház igazgatója elmondta, hogy szívesen rendeznek ilyen kiállításokat, ahol érződik, hogy az alkotók valóban együtt tudnak működni. Tervezik, hogy a Molnár-C. Pál Baráti Kör művészei közül néhányan egyéni kiállításon is bemutatkoznak majd a művelődési házban.
Borítókép: Hatvankét művész munkáit láthatjuk a kiállításon (Fotó: Mirkó István)
