A szemfényvesztés csalárd világa
Minden szemfényvesztés, a koldusok sem igaziak (bár az kétségtelen, hogy szegények), látjuk, hogy milyen kommunikációs trükkökkel lehet hatást elérni, beavat a színdarab az átverés iskolájának hétköznapjaiba, és egy idő után úgy érezhetjük, hogy korunk kegyetlen kritikáját látjuk.
Bár Brecht is hasonlóról ír a darabban, rémálmában se tudta elképzelni azt, ami ma folyik a közösségi oldalakon. Hogy csak egy példával éljünk, manapság a legtöbb ember nem vért ad – tisztelet a kivételnek –, hanem megosztja a posztot mindenkivel, hogy milyen fontos dolog a véradás. Ez a színdarab is erről szól. Mindenki próbál okoskodni, de senki nem csinál semmit. Érdemes a királyi koronázást megzavaró táblákat elolvasni, amelyeken olyan gondolatok vannak, amiket nem vesz senki komolyan, de mindenki bátran hangoztat. Hogy csak egy példát említsünk: adni jobb, mint kapni. Olyan ez, mintha valamelyik közösségi oldalon olvasná az ember. Sok-sok like-ot kap egy ilyen bejegyzés, aztán persze senki nem ad senkinek semmit, mert korunk éppen olyan végtelenül önző, mint Bertolt Brecht kora volt (1928-ban írta a darabot), csak most egy kicsit rosszabb a helyzet az önzőség tekintetében. Másrészt – deus ex machinaként (isteni beavatkozásként) – megmenekül Bicska Maxi. Mert ahol árulás van, ott van megváltás is. Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!