A Római iskola tevékenységének helye művészetünkben

„Új fejezetet nyitott a magyar művészet történetében” – A Római iskola (1928–1943) újraértelmezése címmel kamarakonferenciát tartanak szombaton a Molnár-C. Pál Műterem–Múzeumban. A szervezők szerint a téma nagyon izgalmas, és megújításra vár a magyar művészettörténetben. A szimpózium témájával kapcsolatban elmondták, hogy 1986-ban teljesen más viszonyok között jelent meg P. Szűcs Júlia Római iskola című könyve, amely nagy forrásértékű. Azóta azonban eltelt harminchét év, ideje, hogy átértékeljék a korábbi megközelítést, és megtalálják a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasainak helyét kultúrtörténetünkben, művészetünkben.

Fotó: Mirkó István

„Valamennyien, akik megjártuk Rómát, belső, titkos szövetségben élünk. Sohasem hallottunk egymásról, s mégis, mint valami különös szekta tagjai, akikben a dolgok új jelentése világosodott meg, eltéphetetlenül összetartozunk.” Amikor a költő, Berczeli A. Károly e sorokat leírta 1943-ban, a Via Giulia 1. alatt működő Collegium Hungaricum néhai lakói, a hivatalos ösztöndíjban részesült művészek – röviden a „rómaiak” – már valóban szektát alkottak.

A Római iskola egyik festménye, Olasz város címmel. Fotó: Czimbal Gyula

A Római iskola jelentősége

Megváltozott a magyar és az európai művészet klímája, megváltozott a világ, megváltozott minden. Európa sebesülten vonaglott, a klasszikumtól megihletett művészet éppolyan anakronizmusnak hatott, mint két évtizeddel korábban a hagyományokat következetesen elvető avantgárd. Napjainkig nemhogy az „iskola”, de a „szekta” híre is alig jutott el. A főszereplők, a „caposcuolák” meghaltak vagy stílust váltottak, a kismesterek eltűntek vagy megtagadták a múltjukat. A források régi folyóiratokban sárgulnak vagy megsemmisültek, a művek elkallódtak vagy raktárakban porosodnak.
Legújabb kori régésznek – és nem csak művészettörténésznek – kell lenni ahhoz, hogy rekonstruáljuk azt a jelenségcsoportot, amely a harmincas évek Magyarországán az érdeménél nagyobb hivatalos támogatást kapott, és amelyet az utókor a jelentőségénél kevésbé méltányolt. A „Római iskoláról” van szó – írta 1986-ban P. Szűcs Júlia a bevezető fejezetében.

A konferencia programja

A szimpózium a könyv megszületése óta eltelt harminchét év után igyekszik átértékelni a korábbi megközelítést, és megtalálni a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasainak helyét kultúrtörténetünkben, művészetünkben.
A kamarakonferencia programjának első szekciójában az olasz–magyar kultúrkapcsolatok átértelmezéséről lesz szó, amelynek szekcióvezetője Ujváry Gábor, a Veritas Történetkutató Intézet intézetvezetője, aki Gerevich Tibor és a római Collegium Hungaricum (Római Magyar Akadémia) címmel tart előadást. Kindl Melinda Adalékok az olasz–magyar szellemi együttműködés történetéhez címmel, Hamerli Petra A Római Magyar Akadémia ösztöndíjasai 1928 és 1943 között címmel tart előadást. A második szekcióban a korszerű és hagyományos látásmódról beszélnek a rómaisok képzőművészetében. Szekcióvezető Csillag Péter, a  Molnár C. Pál Műterem–Múzeum igazgatója.

A konferencia szabad vitával és kerekasztal-beszélgetéssel zárul. 

Borítókép: Csillag Péter és felesége a Molnár-C. Pál Műterem–Múzeumban (Fotó: Mirkó István)