Épp öt évvel ezelőtt, az érintett családok összefogásával jött létre az egyesület. Mára szép számban csatlakoztak a szervezethez; a mindennapokban úgy támogatják egymást, mint egy nagy család, emellett rengeteg szakmai segítséget nyújtanak.
Több PWS-es család döntött úgy, hogy hasznos volna egyesületbe tömörülni, mert szervezett keretek között talán több szakmai segítséget kapunk. Mivel a Prader–Willi-szindróma ritka betegség, így hazánkban nagyon kevés róla az információ, kevés orvos foglalkozik vele, mindebből adódóan a diagnózis felállítása is sokszor évekbe telik, majd az állapot kezelése sem mindig kerül szakértő kezekbe. Éppen ezért az egyesület megalapítása után felvettük a kapcsolatot nemzetközi szervezetekkel, konferenciákra járunk, sőt szervezünk is, sok idegen nyelvű szakmai anyagot fordíttatunk, hogy minél több információval rendelkezzünk. Emellett pedig a közösséget is építjük: nyári tábort, főzőkurzust, családi napot szervezünk. Roppant fontos ez is, mert a PWS-esek és családjaik ritkán járnak közösségbe, sorstársakkal pedig szinte csak az egyesületi kereteken belül találkoznak. Nagy a felelősségünk, mert pontosan tudjuk, a Prader–Willi-szindrómások felnőtt korukban nem képesek önálló életre, ezért minden szülőt mardos az aggodalom, hogy mi lesz a gyerekével akkor, amikor a szülők öregek lesznek vagy meghalnak. Ebből adódóan az az egyesület nagy célja, hogy egy bentlakásos otthont tudjon létrehozni, ahol megfelelő ellátást kapnak a PWS-esek, és az állapotukhoz mérten minőségi életet élhetnek majd
- mondja Baloghné Liplin Tünde, a Magyar Prader–Willi Szindróma Egyesület elnöke.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!