Hetvenhét év, hetvenhét történet

A koncertjeit átható kimeríthetetlennek tűnő energiákat látva nehéz elhinni, hogy a népszerű énekes, zenész, Horváth Charlie idén ősszel hetvenhét éves lesz. Ebből az alkalomból jelent meg a közelmúltban a Charlie 77 sztori című kötet, amelyben a Liszt Ferenc-díjas művész a múltjának hetvenhét emlékezetes történetét osztja meg az olvasókkal. A vidám, baráti hangulatú könyvbemutatónak és az azt követő telt házas, sodró lendületű koncertnek a Magyar Zene Háza adott otthont május 8-án este.

2024. 05. 10. 5:44
Horváth Károly, művésznevén Charlie Fotó: Bach Máté
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A beszélgetésben – amelyet Pritz Péter újságíró moderált – számtalan vicces, olykor hajmeresztő, néha pedig megható, a könyvben is megidézett történet hangzott el. Szó esett például arról, hogy az eredetileg Horváth Károly néven született művész a becenevét a legendás szaxofonos, Charlie Parker után kapta, de a jelenlévők azt is megtudhatták, hogy – bár a jazzes, dixielandes zenei világ már korábban is magával ragadta – egy Somló Tamással közösen átélt koncertélmény után, Louis Armstrong hatására választotta a trombitát első hangszeréül.

Charlie 77
Charlie 77 borító. Fotó: Bach Máté

– Később, amikor a gimnáziumban megismertem a Beatlest és a Rolling Stonest, autodidakta módon kezdtem gitározgatni, úgyhogy a Decca és az Olympia zenekarban amellett, hogy jó néhány számban trombitáltam, már szólt a gitár is – idézte fel emlékeit a jelenlévőknek a népszerű előadóművész.

Az elmesélt történetekből fény derült arra is, miért változtatták meg végül a Decca zenekar nevét Olympiára. Az eredeti névválasztás oka az volt, hogy az együttes így könnyen felhívhassa magára a Decca lemezkiadó figyelmét. Ez – elsősorban egy nekik címzett, támogatást kérő levél hatására – meg is történt, azonban nem a várt reakciót váltotta ki az angol cégből, amely azonnali névváltoztatást követelt a zenekartól. 

Az új nevet keresve az együttes először az Ifjúsági Magazin olvasóihoz fordult ötletekért, de – mivel így nem jártak sikerrel – Keszler Pálnak, az Országos Rendező Iroda igazgatójának tanácsát követve vették fel az Olympia nevet, ugyanis akkor, 1968-ban rendezték a nagyszabású sporteseményt Mexikóvárosban.

A könyvbemutatón megelevenedett számos ifjúkori történet, köztük a Balatonon kabinosként, Somló Tamás társaságában töltött nyarak. Kettejük barátsága a gyermekkorból eredt, amikor Charlie balett-táncosnak, Somló Tamás pedig artistának készült. Később a balatoni nyarakat is együtt töltötték. Kabinosként, a fülkék oldalára rögzített ágyon alva kerestek pénzt, esténként pedig zenéltek. Szóba kerültek azok az idők is, amikor Charlie az egykori Jugoszláviában koncertezett Póka Egon társaságában. – Egy nagyon szép hotel teraszán muzsikáltunk éppen, és amikor belekezdtünk Joe Cocker Delta Lady című számába, egyszer csak teli sörösüvegek repkedtek felénk. Bemenekültünk gyorsan.

Aztán a szervezők megnyugtattak bennünket, hogy nincs semmi baj, ez a tisztelet jele

– idézete fel nevetve az emlékezetes koncertélményt az énekes, aki egyebek mellett arról is mesélt, milyen úri kiszolgálásban volt részük az egykori Jugoszlávia ötcsillagos szállodáiban zenélve. – Egy nap hatvan dinárt kerestünk fejenként, ami akkoriban jó pénz volt. Ráadásul teljes ellátást kaptunk mellé, az étlapról választottuk ki a kajákat. Látszólag urak voltunk.

BPM_20240508 (7)
A kötetet a Magyar Zene Házában mutatták be. Fotó: Bach Máté

A könyvből és a beszélgetésből fény derült néhány komiszabb történetre is. Az egyik ilyen felidézett emlék az volt, amikor az énekes, zenész Albániában járva Póka Egon társaságában felmászott a női zuhanyzó tetejére, meglesve az ott fürdőket. Végül lebuktak, és térdre rogyva kellett könyörögniük az életükért, ugyanis kést szorítottak a nyakukhoz.

Póka Egon és Charlie barátsága később is megmaradt.

Miután súlyos beteg lett, rendszeresen felhívtam telefonon, hogy tartsam benne a lelket. Halála előtt pár héttel beszéltünk utoljára. 

A legszebb emlékem, akár hiszed, akár nem, az az időszak volt, amikor együtt muzsikáltunk Jugoszláviában – mondta akkor Egon. „A legszebb évek, de nemcsak azért, mert fiatalok voltunk, hanem mert remek zenekar voltunk. Ez az egyik legnagyobb dicséret, amit életemben kaptam” – idézte a beszélgetés moderátora Charlie sorait a megjelent könyvből. Sem a papírra vetett történetek, sem a beszélgetés során megidézett sztorik közül nem maradhattak ki a Tátrai Tiborhoz fűződő emlékek, hiszen amikor 1989-ben, a hosszú külföldi évek után ismét hazaköltözött, Charlie a Tátrai Banddel folytatta itthoni zenei karrierjét. Charlie a beszélgetés során sok más érdekesség mellett azt is elárulta, miből merít a mai napig energiát. 

Imádom, amit csinálok. A magam ura vagyok, és szeretem a kollégáimat. Szerencsés ember vagyok, hogy sok társammal már harminc, sőt akár negyven éve együtt játszhatok. Isten megáldott engem valamivel, én pedig próbálom mindig ugyanolyan energiával csinálni a dolgot, mert másképp nem tudom.

A Charlie 77 sztori című könyv a Troubadour Books gondozásában jelent meg. Horváth Charlie ősszel, október 26-án a Papp László Budapest Sportarénában lép fel.

 

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.