A nyitókompozíció, az Álmok háza az énekes-billentyűs Szebényi Dani és a gitáros Gotthard Mihály régebbi szerzeménye – bár ez jellemző az egész lemezre, már hogy több (nem sok, nem egy, több) kompozíció Tátrai Tibor „Tibusz” rendkívül gazdag (Tűzkerék, Syrius, Mini, Generál, Skorpió, HBB, Magyar Atom, Tátrai Band, Boom Boom, Latin Duó, Tátrai Trend) életművéből villant gyöngyöket. Az Álmok házában pedig Szebényi Dani villant mint énekes, amikor Horváth Charlie-frazírt visz a dalba, másutt pedig Orszáczky Jackie módjára frazíroz. Ez nem leíró, hanem dicsérő megjegyzés. Miként ez is: később, a Skorpió-szám végén, ahogy a rocktenorok szokták, a lezárásban a „végtelenségig” kitartja az utolsó hangot.
A két gitáros, pontosabban két szólógitáros felállás és a „gitárpárbajok” jellemezték a Boom Boomot, ott Mohai Tamással. Veszem a bátorságot, és azonosítom: az intro szólama Tibuszé, a wah pedálos gitár pedig Gotthardé. Ez leíró megjegyzés. Ez szintén: Gotthard Mihály szólólemezén együtt muzsikált a godfater. dobosával, Borlai Gergővel (aki a Boom Boom tagja is volt) és Szebényi Danival.
A következő nóta valódi érdekesség, mert Deák Bill Gyulának írta egykor Póka Egon, Tátrai Tibor és Földes László Hobo, ám a dalt nem tartotta műsorán az énekes, ellenben a P. Mobil játszotta, amikor Póka volt a csapat basszusgitárosa, zeneszerzője. Ez egy pörgős hard rock kompozíció – talán ezért mellőzte Bill –, amelynek bridge-ében ott a blues. Ínyenceknek való, amint átöblíti fülünket a két gitár, nem csupán a pompás szólók, hanem ahogy kíséri egymást a két virtuóz. A mindent betetőző billentyűszóló pedig a hetvenes évek jazzrockjának csúcskorszakát hozza a mába.
A Búcsúkeringő, ami új szerzemény, nem valcer, ellenben füstös, amerikás blues, Joe Bonamassa modernségével előadva. Na, itt könnyedén azonosítható Tibusz játéka, sajátos nyújtásai. Borlai Gergő dob- és Kéri Samu vastagon lüktető basszuskíséretére, miként mondani szokás, „rá lehet ülni”. A lüktetést itt-ott finom funkys pengetéssel feszíti a Berklee College-ban végzett basszusgitáros. És hogy szól az a Hammond orgona!
Ahogy dinamikában épül a nóta, attól egyenesen meredezik az ember alkarján a szőr.
Itt bizonyíthatóan tetten érhető, hogy egyben vették fel az anyagot, nem szólamonként, tudniillik az outróban hallatszik Tibusz erősítőjének alapzaja.
Azután következik egy Új Skorpió-klasszikus, az Álljatok meg! Minden tiszteletem a nagyszerű Frenreisz Károlyé, aki fél évszázaddal ezelőtt alapította a Skorpiót, de anno, tinédzserként bizony Tátrai Tibusz virgáit csodálni jártunk a koncertekre. Milyen jól áll a majd negyvenöt esztendős dalnak a Hammond meg a női vokál (Lengyel Johanna és Hegedűs Bori)! Kéri Samunak hibátlanul megy az ujjzsibbasztó tekerés is – amelynek nagymestere Steve Harris. Úgy fest, mindent megtanult a bostoni Berklee Egyetemen.
A nagy pörgés után nagy líra, egy újabb Bill-klasszikus, a Ne szeress engem. Eme dal az egyik legszebb Presser–Dusán-nóta, egyúttal a teljes magyar rocktörténeté. Érdekes, hogy a Rossz vér lemez egyik szerzője Tibusz, s mégsem saját számot választott.
Maradva a líránál, ám elszakadva a földtől, jön a Hold a Földön éteri szövege, ami gitárost (Roy és Ádám) dicséri. Zárásként pedig egy hatalmas rockklasszikus – amelynek Frank Zappa-féle verzióját magam egy Zappa-emlékkoncerten játszottam az Ügynökök zenekarral –, az Allman Brothers Band Whipping Postja.
Mondhatni méltó befejezés, azonban a fő baj, hogy befejezés, mert az ember napestig hallgatná a godfatert.
Borítókép: Godfater (Forrás: godfater.)
