Elsőre egy átlagos thrillernek tűnik Nicholas D. Johnson és Will Merrick Eltűnt című filmje, de elég hamar szembesül a néző azzal, hogy egy igazi kis gyöngyszemre bukkant. Már a történet is eltér a műfajra jellemző sémáktól, mert nem a kamaszlány tűnik el nyomtalanul, ahogy az a hasonló filmekben látható, akit aztán nagy erőkkel keres a fél város, hogy a film végére, az utolsó pillanatban ráleljen, hanem az anyja. Az anyák általában nem szoktak csak úgy eltűnni, főleg nem különös körülmények között, arról már nem is beszélve, hogy az eltűnt anyák lánya sem szokott nyomozásba kezdeni, főleg nem az interneten. Ebben a filmben viszont ez történik. Mindeközben a nézőknek olyan dolgokkal kell szembesülniük, amelyeket eddig is jól tudtak, ám nem valószínű, hogy gondolkodtak rajta.
Az Eltűnt című film rámutat, hogy veszélyes hely az internet
Az első döbbenet akkor ér minket, amikor látjuk, mennyire könnyű feltörni mindent, amit jelszóval védünk az interneten. Tudjuk jól, hogy a hekkerekkel szembe kiszolgáltatott az ember, de azt kevésbé gondoljuk, hogy nem kell számítógépes zseninek lenni például néhány e-mail feltöréséhez. Az ember gyereke annyi információval rendelkezik a szüleiről, hogy némi kis türelemmel minden bezárt ajtót ki tud nyitni a virtuális térben, ehhez pedig elég csak logikusan gondolkodnia. Esetünkben persze jó ügyet szolgál ez a tudás, de akkor is elgondolkodtató, mégis mennyire kiszolgáltatottak vagyunk.
A második szembesítés a valósággal az, hogy látjuk, az interneten éppen olyan veszélyes lehet egy fiatalnak böngésznie, mintha egyedül kóborolna az utcán. Ha nem veszélyesebb. Mindemellett mindjárt azt is bemutatja az alkotás, hogy a mai kamaszok egyébként mennyire természetesen mozognak a virtuális térben.
Egészen elképesztő alapossággal tárja elénk például azt, hogyan keresgélnek a keresőprogramok révén. Látjuk, hogyan vesznek elő különböző szempontokat, hogyan következik az egyik keresőszóból a másik, csak logikus gondolkodás kell hozzá.
Kiderül, hogy egy mai fiatal milyen sok dolgot csinál egyszerre a számítógépén
A harmadik arculcsapás akkor éri a nézőt, amikor tudatosul benne, hogy olyan digitális eszközökkel él, amelyek információkat gyűjtenek róla. Tudjuk persze, de általában azt gondoljuk, hogy ezeket az információkat nem tudja bárki könnyen megszerezni. Ám ez kicsit sem igaz. Itt például azzal szembesülünk, hogy egy átlagos képességű kamaszlány is hozzáférhet azokhoz az információkhoz, amelyeket a mobiltelefonunk tárol rólunk, mondjuk a tartózkodási helyünkről.
De nemcsak ezért figyelemre méltó az Eltűnt című film, hanem azért is, mert nagyon jó dramaturgiai érzékkel adagolják az alkotók azokat az információkat, amelyek révén megérti a főhős, és persze a néző is, hogy ebben a filmben semmi nem az, aminek látszik. Egy thrillernek pedig ez a lényege. Mindemellett hitelesen mutatja be, hogy egy kamasz mennyi digitális képet lát egy nap, és mennyi az, ami valóságos élmény.
Azt is hitelesen ábrázolják az alkotók, hogy egy mai fiatal milyen sok dolgot csinál egyszerre a számítógépén. Nemcsak beszélget telefonon, miközben filmeket vagy élő kamerák képeit nézegeti, nemcsak csetel és sms-ekre válaszolgat, nemcsak vásárol és játszik, hanem keres, keres és keres a különböző keresőprogramokban.
Mindeközben idegenekkel lép kapcsolatba. Ami pedig egyrészt arról szól, hogy ez a generáció nyitott a világra, másrészről viszont arról, hogy bajba is kerül emiatt. Az Eltűnt tehát nem kevés izgalmat tartogat annak, aki rá tud szánni csaknem két órát. Sőt, a film bizonyíték arra, nem attól lesz érdekes egy thriller, hogy tucatnyi helyszínen játszódik. Elegendő sokszor egy szoba, ahonnan rálátni a világra. A világra, amiben nem mindig lehet tudni, mi valós és mi valótlan.
Borítókép: jelenet a filmből (Fotó: InterCom)
