Lehet szeretni és nem szívlelni az operett műfaját, de kétségkívül érdemes megemlékezni azokról a szerzőkről – legyenek azok komponisták vagy librettisták –, akik hozzájárultak a bécsi és budapesti zenés színházi kultúra alakulásához. Az egyik ilyen művész Lehár Ferenc zeneszerző, aki Komáromban, az Osztrák–Magyar Monarchiában látta meg a napvilágot 1870-ben, és az ausztriai Bad Ischlben hunyt el 1948-ban. Derzsi György színész, énekes és zeneszerző pedig a monodráma műfaját hívta segítségül, hogy a komponista magánéletének és karrierútjának főbb állomásait kiemelve a szerző olyan arcát mutassa be, amelyet igen kevesen ismerhetnek. Az előadásban a már kissé megtört és idős Lehár – akit Derzsi György személyesít meg – maga meséli el életét.
Az estben felcsendülnek ismert és kevésbé népszerű Lehár-dallamok egyaránt, hiszen a színész a szituációnak megfelelő dalokat szerkesztett a jelenetekbe. Az operettek kontextusából kiragadott dalok szövegei pedig reflektálnak az adott témára.
Ilyen például, amikor Lehár a szüleinek találkozásáról (Gyerünk, tubicám); az első gyerekkori szerelmi csalódásáról (Ó, lányka); vagy éppen a felnőttkori nagy szereleméről (Vágyom egy nő után) beszél, s énekel.
S habár a szövegeket nem Lehár jegyzi, a versek mégis jól rezonálnak a szerző életével. Így jön létre egy sajátos monooperett, ám a lump bonviván helyett egy megtört komponista áll a színpadon. Bárók, grófok és hercegek helyett a soknemzetiségű Monarchia gyermeke, egy európai polgár. Olyan ember, aki egy pillanat alatt vált idegenné olyan helyeken a trianoni békediktátum következtében, amelyeket korábban otthonának hívott. Szívbemarkoló, amikor felcsendül a Szép vagy Erdélyország című dal, amely tökéletesen érzékelteti azt, milyen töréseket okozhat, ha emberek sorsa felett mások döntenek.
A szerény anyagi körülmények között nevelkedett gyermek korán, mindössze nyolcévesen szakadt el a szüleitől. A darab Lehár-képe ebből a gyermekkorból kezd építkezni: nem volt igazi gyerekkora. Társaival nem játszott a porban, de zenélhetett az úri társaságnak. A magyar után a német, s még a cseh nyelvet is elsajátította. Igaz, nem volt más választása, hiszen zenei tanulmányait Bécsben, majd Prágában folytatott.
Később pedig katonakarmesterből lett a világ zenés színpadainak ünnepelt szerzője.
De többet tudhatunk meg Lehár szerelméről, Sophie Meth-ről is. Sophie még férjes asszony volt, amikor találkozott Lehárral, s majd csak azt követően tudták „törvényesíteni” kapcsolatukat, miután az asszony elvált az előző urától. Ám nagy törést okozott életükben a szélsőséges ideológia térnyerése. Sophie zsidó származása miatt egyik napról a másikra nemkívánatos állampolgár lett, férje azonban kitartott mellette… S bár hívták őket művészbarátaik még Amerikába is, ők mégis Európában maradtak. Az előadásban nincs feloldás, az operettszerző szorongásait útravalóul kapja a néző.
A Lehár című zenés játék hiánypótló alkotás. A sikeroperettek szerzőjének lélekrezdüléseit dinamikus dramaturgiával, finom kompozícióban, Derzsi György hiteles előadásában láthattuk.
Borítókép: Jelenfotó a Lehár című zenés játékból (Fotó: Veszprémi Petőfi Színház)
