A Szent Kristóf kolostor priorjává lett Andreas Pannonius ugyancsak jelentős könyvet írt az Énekek énekéről. A nagyszabású kommentárban a bibliai szöveg minden egyes versét Máriával hozta összefüggésbe, s ezzel nemcsak az akkortájt újra megerősödő – s majd kétszáz év múlva nekünk, magyaroknak különösen fontos – Mária-kultusz kibontakozásához járul hozzá, de lendületet adott a humanizmus keresztényi értelmezésének is, annak a szellemi irányzatnak, amely ugyan nem utasítja el az újrafelfedezett ókori eszméket, ám azoknak az európai kulturális hagyomány, jelesül a kereszténység és persze a korai reneszánsz, a petrarcai, dantei gondolkodás szellemi terében keresett helyet. Ha mai kifejezésekkel illetjük munkásságát, egészen ismerőssé válik álláspontja: elveti a radikalizmust, nem hisz a gyökeres átalakulásban, nem is tartja kívánatosnak azt. Viszont elfogadja a gondolkodás organikus változásának lehetőségét, képes meglátni az ókori és a keresztény gondolkodás kapcsolatát, egységbe tudja szervezni az újítást és a hagyományt, és bizonyára abban is hisz, hogy lehet bár mindennek a mértéke az ember, a mérés képessége talán máshonnan származik. És mindezzel, ahogy azt Bene Sándor hangsúlyozta, Andreas Pannonius a reneszánsz egyik legjelentősebb, nemzetközi megbecsültséget is szerzett magyar írója lett. S tegyük hozzá: olyan alakja az akkori humanizmus-kritikának, akivel nekünk, maiaknak is lehetne dolgunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!