– A Gribojedov orosz színház Tbiliszben. Grúziában háborús konfliktusok voltak a rendszerváltás után, de az egész térségre jellemzők az etnikai feszültségek. Hogy lehet az, hogy egy orosz színház ennyire kedvelt intézmény Grúziában? Ennyire jó a viszony a két nemzet között?
– Az ilyen kapcsolat errefelé nem ismeretlen. Gondoljunk csak arra, hány magyar nyelvű színház van Magyarország határain kívül, vagy arra, hogy az egyik legizgalmasabb magyar színház éppen Romániában van. Nálunk hasonló a helyzet. Sok orosz nyelvű nézőnk van, és most csaknem 150 ezer ukrán él Grúziában, akik mind beszélnek oroszul. Más köztársaságokból is jönnek hozzánk, és persze a grúzok közül is sokan tudnak oroszul. A nézőink külön tudják választani a nyelvet és az országot. Nem keverik össze Putyint és Puskint. Miközben oroszul nézik előadásainkat, tudják akár gyűlölni is az Orosz Birodalmat. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a Gribojedov grúz színház, de orosz nyelven játszik.

– A köpönyeg című előadás után a közönségtalálkozón is sokszor szóba került a temperamentumos grúz előadásmód. De nekem nem világos: mi a különbség az orosz színházi kultúra és a grúz színjátszás között?
– Minden országnak megvan a maga színházi formanyelve. A grúz színház kifejezőeszközei teátrálisabbak, a mi színházainkban igazi játék zajlik a színpadon, nem rejtjük véka alá, hogy ez egy előadás.
Ebben az értelemben nálunk évezredes hagyományok dominálnak, népi játékok, maskarák, alakoskodások.
Az orosz színház inkább a lélektani kérdéseket próbálja feltárni. Az orosz színházat jól jellemző legenda arról szól, hogy nagy színésznőjük, Szerafima Vasziljevna Jablocskina három percen keresztül kavargatta teáját a színpadon… Rólunk inkább az a fabula mond sokat, amely szerint Veriko Anjaparidze úgy halt meg egy jelenetben, hogy halálsikolya nyomán három nézőt is ki kellett vinni a nézőtérről infarktusgyanúval. Szóval a grúz színház harsány, színes, emocionális, temperamentumos.
– Az utóbbi időben sokszor dolgozhatott magyar színészekkel. Milyennek látja a magyar színjátszást? Más, mint a grúz? Más, mint az orosz?
– Óh, persze! Ez egy őrült színház. Tegnap láttam a Woyzeck című előadást, ahol minden mindennel összefügg, összegabalyodik. Tizenöt színész úgy viszi a saját témáját, úgy képviseli a saját karakterét, hogy ebből egy elképesztő kaleidoszkóp alakul ki. Ilyen nincs egyetlen más színházban sem, hogy több szereplő látszólag párhuzamosan létezik, és mégis létrejön egy közös produkció.