Nincs még egy ilyen álomvilágot idéző, meseszerű műfaj, amelyben ugyanakkor benne van a nagybetűs élet a maga örömeivel, fájdalmaival, teljes szépségével. És nincs még egy műfaj, amely ennyire a miénk lenne. Pedig a gyökerek egészen Franciaországig nyúlnak vissza, ahol a „Champs-Élysées Mozartjaként” is emlegetett zeneszerző, Jacques Offenbach szatirikus, a korabeli társadalmat bíráló művei már a XIX. század közepén megalapozták a műfaj népszerűségét. A magyar közönség először 1860 szeptemberében, a Pesti Nemzeti Színházban láthatott operettet, Offenbach Eljegyzés lámpafényben című művét.
Innentől nálunk sem volt megállás, hazánkban is kezdetét vette a műfaj térhódítása. 1862 tavaszán bemutatták az első magyar operettet, A szerelmes kántort, amelynek szövegét Bényei István írta, zenéjét pedig Allaga Géza szerezte. Kezdetben a párizsi mintát követve születtek alkotások, amelyekben a korban közkedvelt népszínművekből ismert előadókat, köztük Blaha Lujzát láthatta a közönség. A századforduló környékén megjelent egy másik szál is, a történelmi témákat feldolgozó operettek, amelyekben már egyre gyakrabban tűntek fel sajátos, egyedien magyar elemek. Ezekben a művekben a nemzeti szempontnál sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztek az emberi gyarlóságok ábrázolására. Ezek a korai alkotások mára már feledésbe merültek, és a szakirodalom alapján a magyar operett megteremtését elsősorban Huszka Jenő és Kacsóh Pongrác alkotásaihoz köthetjük. Nekik köszönhető a sajátosan magyar vonásokkal rendelkező alkotások megszületése.
A műfaj nemzetközi elismertségét azonban Kálmán Imre és Lehár Ferenc alkotásai – köztük A csárdáskirálynő és A víg özvegy – alapozták meg és tették halhatatlanná. Az ő emlékük előtt tisztelegve lett október 24-e a magyar operett napja. Ezt a jeles évfordulót a műfaj hazai fellegvárában, a Budapesti Operettszínházban a Homonnay Zsolt által rendezett, Álom, álom, édes álom című gálával ünnepelték. A rendezvényen Kálmán Imre lánya, Kálmán Yvonne is részt vett.
Az ünnepségen az Operettszínház népszerű művészei – Bojtos Luca, Bordás Barbara, Lévai Enikő, Lukács Anita, Széles Flóra, Szendy Szilvi, Dénes Viktor, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Laki Péter, Ninh Duc Hoang Long és Vadász Zsolt – előadásában, lenyűgöző koreográfiákkal és magával ragadó látványvilággal fűszerezve a legnépszerűbb Kálmán- és Lehár-művek részletei csendültek fel a Budapesti Operettszínház Énekkara, Balettkara és Zenekara, valamint Cseh Dalma (zongora) és Kiss-Balbinát Ádám (hegedű) közreműködésével, Pfeiffer Gyula főzeneigazgató vezényletével. Elhangzott többek között a Szép város Kolozsvár, a Hej, cigány, a Ma önről álmodtam megint, a Vágyom egy nő után és a Messze a nagy erdő című örökzöld is. Az est során a két népszerű szerző is „életre kelt”, hogy a Homonnay Zsolt által írt, hosszas kutatás eredményeképpen megszületett párbeszédekben maguk idézzék fel életútjukat. Kálmán Imrét Földes Tamás, míg Lehár Ferencet Kiss Zoltán jelenítette meg a színpadon.
