Párizs külvárosában, az 1850-es évek végén felcsendültek Offenbach ma is igen népszerű dallamai. Ekkor pedig nem más megszületett meg, mint a modern operett alapja. Szatirikus, társadalomkritikus művek, amelyek villámgyorsan meghódították a francia, majd pedig más európai nagyvárosok színházainak közönségét. Az operettimport – bécsi közvetítéssel – aztán elért Pest-Budára is: elsőként francia és bécsi alkotásokat vittek színre. Egyebek között az operai pátoszt mellőző és látványosságra épülő bizniszszínházi műfaj hamar megtalálta a hazai követőit is. Így a korai magyar operettkísérletek korszakában számos, ma már feledésbe merült mű keletkezett.
Az első magyar operettet 1862-ben mutatták be a Budai Népszínházban: A szerelmes kántor szövegét Bényei István írta, zenéjét Allaga Géza szerezte.
Bár ez a források alapján – ahogy arra Bozó Péter zenetörténész is rámutatott – nem más, mint egy népszínmű műdalbetétekkel. S talán ezen a ponton érdemes szólni a hazai operett fejlődését befolyásoló tényezőről: a XIX. század második felétől elterjedt színjátéktípusról, a magyar népszínműről. A kezdeti művek ugyanis még a népszínmű stílusát, témahasználatát stb. nem tudták levetkőzni, a sajátos magyar operettstílus megteremtését Huszka Jenő és Kacsóh Pongrác műveihez köti az operett-történeti szakirodalom.
Ám magyar operett napjának mégiscsak Kálmán Imre születésnapját és Lehár Ferenc halálának napját jelölték ki. E két alkotó volt ugyanis az – még Ábrahám Pál mellett, róla vétek lenne megfeledkezni –, aki hosszú távon tudta biztosítani a pozícióját a nemzetközi zenés színházi iparban.
Lehárt 1905-ben, a Theater an der Wienben bemutatott A víg özvegy című műve miatt többen a bécsi operettiskola megújítójaként tartják számon.
De a siker ízét Kálmán is hamar megízlelte. Ugyan 1908-ban még Budapesten debütált első operettjével, a Tatárjárással, az áttörést és a halhatatlanságot meghozó darabját, A csárdáskirálynőt már a bécsi Johann Strauss Színház tűzte elsőként műsorra 1915-ben. Műveik zenei világa azonban mindenkor táplálkozott a magyar dallamkincsből, a mély érzelmeket kifejező tüzes és szívszorító melódiák szerzői.
Idővel a magyar szerzők operettje komoly kulturális exportcikké fejlődött:
Kálmán Imre és Lehár Ferenc alkotásai pedig előkelő helyen szerepelnek még a XXI. századi zenész színházi színpadokon is szerte a nagyvilágban.
Borítókép: Kálmán Imre (balra) és Lehár Ferenc (jobbra) - montázs (Forrás: Wikipédia)
