Színház születik
Beöthy László a színészképző iskolát vezető Rákosi Szidi gyermeke. Édesanyja olyan sztárokat nevelt ki, mint például Fedák Sári, Honthy Hanna és Feleki Kamill. „Rákosi Szidi a Király utca háta mögött, Csengery utcai tanodájában fia, Beöthy László leginkább zenés komédiákkal működő Magyar-, és Király színházának termelt friss húsokat” – olvasható a magyar színészoktatást részletekbe menően bemutató írásban. Beöthy László egyébként nem kezdőként indította el a legújabb színházi vállalkozást a Király utca 71. szám alatt, ugyanis 1903-ra már gyakorlott színiigazgatóként hivatkoztak rá, hiszen a Magyar Színházat és a Nemzeti Színházat vezette. A Király utcai épületben korábban működött a Rémi-mulató és a Somossy Orfeum is. Ez utóbbi korábban a Nagymező utcában, a mai Operettszínház helyén várta a szórakozni vágyókat, ahonnan anyagi okokból azonban távozni kényszerült. Somossy Károly életét és munkásságát megismerhetjük majd abból az új magyar operettből, amely novemberben debütál a Budapesti Operettszínházban.
A Király Színház ekkoriban számottevő konkurenciája lehetett a Népszínháznak és a Magyar Színháznak egyaránt, mégis sok fantáziát látott benne Beöthy, akinek neve szinte egyet jelentett a sikerrel. A korabeli sajtó 1903 májusában adott hírt arról, hogy Beöthy tizenöt évre kibérelte az épületet.
Még csak meg sem kérdőjelezték az újságok hasábjain az újabb színházi intézmény létrejöttét, hanem üdvözölték Beöthy tervét: „kétségtelen, hogy Budapest lakosai számánál és azok szórakozási hajlamánál fogva még megbír egy újabb színházat is” – jelent meg a Magyar Szóban.
Ez idő tájt Beöthy még nem hozta nyilvánosságra a művészeti tervét, így érthető, hogy nyíltan kérdezték, milyen irodalmi és művészeti terv megvalósítása vezeti az új színház alapításában. Ám – részben jogosan – többek féltek, hogy a párizsi lebujirodalom burjánzik majd a helyen, de Beöthy az igényes szórakoztatást tűzte ki célul – és egyébként ennek köszönheti későbbi meghatározó pozícióját. De volt ott más félelem is, vagyis inkább féltékenység, amiért tűzvédelmi okokra hivatkozva sokáig nem kapta meg az új színház a belügyminisztériumi színjátszási engedélyt. Igencsak hangzatos, a „Király Színház betiltása” címmel még 1903 szeptemberében is jelentek meg cikkek:
[...] a belügyminiszter megtagadja az engedélyt a Király Színházban színielőadások tartására. Megtagadja tűzbiztonsági, szabálytalan építkezési, közforgalmi okokból. A fővárosi színházépítési szabályrendelet első szakasza szerint az újonnan megnyitandó színházaknak minden oldalról szabadon álló épületben kell lenniük. A Király Színház szűk utcáktól környezeti házak közé beékelt épület, melynek homlokzata előtt kocsifeljárót se lehet építeni a Király-utcai villamos vasút sűrű forgalma miatt. Ez a színház 1870 személy befogadására volt tervezve, tehát a legnagyobb színházak egyike lett volna a fővárosban, ennélfogva még fokozottabb tűzbiztonsági feltételeket kellett megállapítani az eddigieknél is [...]
– adta hírül a Pesti Napló.
Végül Beöthy megkapta az engedélyt, így novemberre minden készen állt arra, hogy fogadja a pesti közönséget.
A Király Színház sok küzdelem, sok reménytelenség között végre ma megnyitotta kapuit. Isten segítségét hívta Beöthy igazgató munkájukhoz megnyitó beszédjében, mert, mint mondá, ha az Isten segít, a közönség is segítségükre lesz az ő nagy, nehéz munkájukban. A legterhesebb feladatok közé tartozik a közönség ízlésének kielégítése
– írta hasábjain a Független Magyarország.