„A legterhesebb feladatok közé tartozik a közönség ízlésének kielégítése”

Nem is oly rég, százhúsz évvel ezelőtt a Király utca 71. szám alatt megnyílt a főváros hetedik nagy kőszínháza, a legendás Király Színház. A Beöthy László irányította színházi vállalkozás az operett műfaját volt hivatott szolgálni, ám az áttörő sikerre csaknem egy évadot kellett várnia. Habár a teátrum a János vitéz daljáték bemutatójával írta be magát a magyar színháztörténetbe, érdemes megemlékezni az 1903. november 6-i indulásról is, azaz Huszka Jenő zeneszerző és Martos Ferenc librettista Aranyvirág című operettjéről, és egyben a színház indulásáról is.

Lengyel Emese

Népszínház Király Színház Beöthy László operett 2023. 09. 21. 4:30

Viszont a konkurencia félelme valósnak bizonyult, ugyanis a művészeket részben tőlük csábította át az igazgató a Király színpadára. Példának okáért a zenekart Konti József dirigálta, akit korábban a Népszínházban láthatott a nagyérdemű. Sőt, megkeresésére igent mondott Fedák Sári, így a korszak első számú sztárjával kezdhette meg az évadot a 124 fős társulat.

Az első bemutatón viszont nagyon is sok múlik, ugyanis két vagy három felvonás alatt eldőlhet, hogy van-e jövője az adott profitorientált színházi vállalkozásnak a pesti showbizniszben.

Az Aranyvirág című operett egyik szerelmi kettőse (1906-os felvétel) ITT hallgatható meg.

A közönség szolgálatában

Az operett bölcsője a nagyváros, így nem csoda, hogy Párizs után megkezdte hódító útját a többi európai nagyvárosban, köztük – igaz, bécsi közvetítéssel – Budapesten is.

Beöthy az új színház profilját csakhamar kijelölte, hiszen elsőként egy új operett csendült fel a Király utcai teátrumban. A szerzők neve már szintén garancia volt a sikerre, ugyanis Huszka Jenő és Martos Ferenc az előző évben, 1902 decemberében már bizonyított a Népszínházban, méghozzá a máig népszerű Bob herceggel. (Igaz, annak librettóját Bakonyi Károly jegyzi, Martos „csak” a rímeket faragta.)

Az Aranyvirág címet kapta az új szerzemény, és bemutatóját sikerként könyvelte el a Király Színház. A mű sajtórecepciójából azonban kiderül, hogy a közönséget már nehezebb volt átcsábítani az új teátrumba, mint a művészeket.

A librettó nem teljesen nyerte el a kritikusok tetszését: „Az Aranyvirág szövegírója, Martos Ferenc, ezúttal kevesebb invencióval és kevesebb eredetiséggel dolgozott, de megmaradt azon a tisztes írói színvonalon, mely ezt a finom ízlésű fiatal írót minden munkájában jellemzi.” Többen hasonlították az angol operettsémákhoz is, ami némileg helytálló, ám éppen ezért lehetett közegidegen a hazai színpadon.

Cserebere szerelem

A Nápolyban játszódó történet Aranyvirágról – akit Fedák Sári alakított –, az utcai táncosnőről (aki csörgős dobbal a kezében járja a tarantellát) és jegyeséről Beppóról, a matrózról szól. Az egész mű izgalmát egy ártatlannak tűnő csere adja. A városba érkezik egy gazdag amerikai jegyespár, akik kapcsolata nem kifejezetten konfliktusmentes. A gazdag hölgy szívesen kipróbálná, milyen élete van Aranyvirágnak, így cserét ajánl neki huszonnégy órára. A csereüzlet megköttetik: Aranyvirág úri toalettbe öltözik, a gazdag hölgy pedig a táncosnő kevésbé pompás ruháját ölti magára.

Ám a ruhacserével torzulni látszik Aranyvirág személyisége, vagy legalábbis úgy tűnik, elvarázsolja a másik élet.

Hirtelen elfordul szerelmétől, úgy tesz, mint aki nem ismeri a matrózt. Beppót sem kell ám félteni, hiszen válaszul a gazdag hölgynek kezd udvarolni. S bár szomorú operetteket szintén találunk az operettirodalomban, az Aranyvirág mégsem az, hiszen happy enddel ér véget Martos szövegkönyve, tehát mindenki visszatér az eredeti párjához. Ám említést kell tennünk arról is, hogy a kritika szerint a zenei betétek erősebbek a szövegnél, mint írják,

a muzsikának sajátos és eredeti bája van, amilyen tiszták és világosak a melódiái, ugyanolyan tisztasággal és világosan tolmácsolják az érzést, amely bennük dalba szállt.

De a darab összességében nem hozza a Bob herceg zenéjének sikerét: „látszik, hogy septiben készült” – utalt a Király Színház megnyitása körüli bonyodalmakra a Pesti Napló kritikusa. Úgy tűnt, még a sztárok és egy mérsékelt sikert elért operett (értsd: nem bukás) sem elég ahhoz, hogy beinduljon Beöthy új színházi projektje. A nézők ugyanis nem szoktak oda, jegyeladás nélkül pedig aligha lehet fenntartani egy ekkora volumenű vállalkozást. Tizenkét bemutatót tartottak (például Makrancos hölgyek, Boris király) csaknem egy esztendő alatt, ám az igazi áttörést ezek közül egy előadás sem hozta meg.

A színházi kánon pedig roppant mostoha, így még Huszka és Martos Király Színházat nyitó operettjét is elfeledtük az elmúlt 120 évben. Ehhez a mű ilyen-olyan hiányosságai is bizonyosan kellettek, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy az 1904-ben bemutatott János vitéz című daljáték sikere elhomályosította a nézői emlékezetben a Király Színház korábbi egy szezonját. A magyar dráma napján mégiscsak érdemesnek tartom feleleveníteni a Király indulását és a cserebere szerelemre építő bájos operettmesét, az Aranyvirágot.

Borítókép: A Király Színház épülete (Forrás: Wikipédia)