Nemrég egy interjúban Almási Tamás dokumentumfilm rendező azt mondta, Onódy Lajos vendéglátós fordulatos élettörténete hollywoodi forgatókönyvbe illik.
Ennek a sokszínű életútnak egy részét ismerhetjük meg a hamarosan a Hír Televízióban is bemutatandó, Onódy, a hatvanas évek császára című, majdnem egyórás filmből. Pontosabban azt, hogy hogyan építette ki hatalmas vendéglátó hálózatát Onódy Lajos a Kádár-rendszerben, mekkora hatalom volt a kezében és hogyan tették félre közel tizenöt év után, az akkoriban szokásos koncepciós per módszereivel a sikeres üzletembert.
Almási Tamás az archív anyagok feldolgozása mellett egy sajátos filmes koncepcióval kísérletezett. Nem lévén hang- és képanyag a Központi Bizottság üléséről, ahol Onódy félreállításáról döntöttek, valami módon meg kellett teremteni azt a környezetet és légkört, ahogyan az megtörténhetett. Nem akarta megrendezett jelenetként, szimplán színészekkel eljátszatni a tárgyalást, ezért a színészeket úgy hívta be a stúdióba, hogy fogalmuk sem volt, mit fognak játszani. Kezükbe adta a szerepet, így gyakorlatilag a filmben vitatják meg, hogy mi is történt Onódy Lajossal, miközben folyamatosan „átalakulnak” Kádár Jánossá (Bán János), Biszku Bélává (Méhes László) vagy Nezvál Ferenc igazságügyi miniszterré.
A filmrendező, több mint három éven keresztül készült erre a munkára, ami annyiban kivételes az eddigi pályáján, hogy külső sugallatra, Szekeres Dénes producer javaslatára kezdett el foglalkozni a témával. Sokáig az utat kereste, a megfilmesítés módját, hiszen alig volt anyag, amiből dolgozzon. Végül Onódy Lajos nevelt fia, Vajda Tamás tulajdonából előkerült több száz órányi felvétel, amit a vendéglátósról a kilencvenes években barátai készítettek. Erről az anyagról tudott Vajda, de nagyon rossz állapotban voltak, fel kellett újítani azokat.
Kimaradt a dokumentumfilmből a nagy karrier előtörténete, ezért a film zárt körű vetítése után fiával beszélgettünk arról, hogy mi volt az, amiért ilyen pozíciót kapott a párttól nevelőapja.
Elmondta, sok olyan emberi gesztust tett (a háború idején a katonaság elől mentett embereket, behívókat tépett szét, zsidókat bujtatott), olyan embereknek segített és olyanokkal épített ki jó kapcsolatokat, akik később pártvezetők, miniszterek lettek. – Kitűnő érzéke volt a szervezéshez és mindig a legalkalmasabb emberekkel vette körül magát az üzleti életben. A kommunizmusban az úgynevezett deklasszált elemeket maga köré gyűjtötte, akik magasan művelt, képzett emberek voltak. Az egyik jó nevű cukorkaüzem élére például – amit a kommunisták minden magánüzlettel együtt államosítottak – eredeti tulajdonosát nevezte ki igazgatónak, hiszen ki más érthette nála jobban az üzletet, mint az, aki létrehozta.
Több deklasszált embernek biztosított megélhetést,
még ha ruhatárosként is, de el tudta helyezni őket. Kitelepített kulákokat látott el élelemmel, közülük is voltak olyanok, akiket állásba helyezett – mesélte az üzletember fia.
Vajda Tamás szerette volna apja nevét felvenni, de apja féltette a hatalom bosszújától, ezért nem engedte neki. Első számú vendéglátóipari szakember volt és közben befolyásos sportvezető is lett, 1953-tól az FTC (akkoriban Budapesti Kinizsi) futball szakosztályvezetője volt. Onódy sport- és futballrajongóként
1956 után sokat tett azért, hogy az akkor disszidálni próbáló Fradi tagjai itthon maradjanak, a csapat együtt maradjon.
Szabadkán és Bécsben túrákat szervezett a csapattagoknak. Az Aranycsapat tagjai többen barátai maradtak egész életében, Papp Lászlóval is jó barátságot ápolt. A dokumentumfilmben megemlíti, hogy Papp László, ismerve a diktatúra természetét, előre aggódott a vendéglátós jövőjét illetően, próbálta rábeszélni, hogy hagyja el az országot. Onódy akkoriban a párt teljes bizalmát élvezte,
mint elmondja, később jött csak rá, hogy ezek „a világ legkegyetlenebb emberei”.
Az Éttermi és Büfé Vállalat igazgatójaként 1949–64 között 380 vendéglátóipari egység tartozott a keze alá. Három szállodát építtetett Siófokon, ez volt az első szállodaláncolat, hozzá tartozott a teljes utasellátás, kezdve a vonatállomások büféjétől, a mozgó vendéglátásig, amit a vasúton megszervezett. A Malév teljes vendéglátását ő irányította, szabadon utazhatott a világban – élt is ezzel a lehetőséggel –, majd az ott szerzett tapasztaltait kamatoztatta itthon. A legendás Mézes Mackó láncot is ő építette ki, amely különleges, máshol nem kapható hidegtálakat szolgált fel, elérhető áron.
Saját vagyonra nem tett szert, egy bérleményben élt a nyolcadik kerületben, egyetlen ingatlana volt Alsógödön. A magas színvonalú
hazai gasztrokultúrát igyekezett a központilag szervezett vendéglátóiparba átültetni, mindezt nyugati tapasztalataival fejleszteni.
Gazdag archív képanyagával érdekes olvasata ez a film az ötvenes-hatvanas éveknek, amikor is a krémkávé és a Brüsszelből importált kávégép – amit később herendi porcelánból készítettet el Onódy –, valamint a grillcsirkesütők megjelenése – amit szintén nyugati világkiállításról hozott – micsoda ünnepet jelentettek a kor „szűk levegőjében”. Szélesebb körben a dolgozóknak szervezett minőségi vendéglátást, a magas szintű magyar gasztronómiát a Nyugat fejlettebb technikáival tálalta.
Fia elmondása szerint, sokan nem nézték jó szemmel, hogy professzionálisan kezelte a vendéglátást, zavart egyeseket, hogy szabadon utazhatott a világban, és olyan politikusokhoz volt bejárása, mint Nyikita Szergejevics Hruscsov. Nem vetett rá jó fényt, hogy konzekvensen elutasította a beleszólást a munkaerő kiválasztásába. Bár a hatalom sokszor próbálta megszabni neki, ő kijelentette, hogy amíg ő a vezető, csak ő mondhatja meg, hogy kivel dolgozik. A hatalom, különösen Biszku Béla nem tudta megbocsátani neki, hogy
a besúgóhálózat jelenlétét radikálisan visszautasította.
Nem tudni, hogy ez volt-e az utolsó csepp a pohárban, amiért félreállították, vagy a párton belüli törésvonalak vezethettek oda, hogy egy bűnbakot kellett találni? Erről többször tanakodnak a werkfilmszerű jelenetekben a színészek is, akik ez utóbbit tartják valószínűnek. Az Ónody-film visszatérő motívuma a pártfunkcionáriusokat alakító színészek párbeszéde, a történet értelmezése, ami erősíti a koncepciós perek ma szürreálisnak ható természetét.
Vajda Tamás pedig elmondta, apja álláspontja az volt:
Hruscsov 1964-es leváltása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tisztogatásra volt szükség a pártban.
Mindenesetre egy banális ügyből sikkasztás vádjával állították félre, amiből annyit tudtak rábizonyítani, hogy egy első osztályú helyen harmadosztályú áron szolgált fel ételeket és italokat, és az így keletkezett 13 000 forintos árrés volt a vendéglátós egyetlen bizonyítható bűntette.
Onódyt az amerikai világkiállításról hazatérve letartóztatták a hatóságok, társaival együtt sikkasztással, csalással és hűtlen kezeléssel vádolták meg.
A film nagyrészt Onódy elbeszélésén alapszik, de megszólal fia és Odze György, a Sorstöröttek szerzője, aki 2017-ben írta meg Bara Margit és Onódy Lajos történetét. Kiderül, hogy szabadulása után a vendéglátós arra várt, hogy rehabilitálják, sőt fontos lett volna neki, hogy újra felvegyék a pártba.
Valójában erkölcsi kárpótlásra számított, hogy kimondják a kirakatper tényét, amit személye köré építettek.
Mindez soha nem történt meg, sőt a párt befolyásos emberei és kollégái jó része kerülte őt.
De Czifra György például egész életében hálás volt neki, amiért a belvárosi Pipacsban zenélhetett és a világhírű sportolók, Puskás Öcsi, Bozsik József is barátai maradtak.
1996-ban halt meg, a Békés megyei szolgáltató szövetkezet szaktanácsadója volt, a békéscsabai sportklubnak dolgozott.
Almási Tamás filmje nagyon tisztán mutat be egy ma elképzelhetetlen karriertörténetet egy kegyetlen diktatúrában, amiben, ha csak néhányan, de megpróbáltak emberek maradni. Onódy Lajos teljes élettörténetének feldolgozása azonban megérne egy egész estés játékfilmet.
Borítókép: Onódy Lajos Kádárnak és Hruscsovnak szolgál fel (Fotó forrása: Coltour.reblog.hu)
