Elmondta, sok olyan emberi gesztust tett (a háború idején a katonaság elől mentett embereket, behívókat tépett szét, zsidókat bujtatott), olyan embereknek segített és olyanokkal épített ki jó kapcsolatokat, akik később pártvezetők, miniszterek lettek. – Kitűnő érzéke volt a szervezéshez és mindig a legalkalmasabb emberekkel vette körül magát az üzleti életben. A kommunizmusban az úgynevezett deklasszált elemeket maga köré gyűjtötte, akik magasan művelt, képzett emberek voltak. Az egyik jó nevű cukorkaüzem élére például – amit a kommunisták minden magánüzlettel együtt államosítottak – eredeti tulajdonosát nevezte ki igazgatónak, hiszen ki más érthette nála jobban az üzletet, mint az, aki létrehozta.
Több deklasszált embernek biztosított megélhetést,
még ha ruhatárosként is, de el tudta helyezni őket. Kitelepített kulákokat látott el élelemmel, közülük is voltak olyanok, akiket állásba helyezett – mesélte az üzletember fia.
Vajda Tamás szerette volna apja nevét felvenni, de apja féltette a hatalom bosszújától, ezért nem engedte neki. Első számú vendéglátóipari szakember volt és közben befolyásos sportvezető is lett, 1953-tól az FTC (akkoriban Budapesti Kinizsi) futball szakosztályvezetője volt. Onódy sport- és futballrajongóként
1956 után sokat tett azért, hogy az akkor disszidálni próbáló Fradi tagjai itthon maradjanak, a csapat együtt maradjon.
Szabadkán és Bécsben túrákat szervezett a csapattagoknak. Az Aranycsapat tagjai többen barátai maradtak egész életében, Papp Lászlóval is jó barátságot ápolt. A dokumentumfilmben megemlíti, hogy Papp László, ismerve a diktatúra természetét, előre aggódott a vendéglátós jövőjét illetően, próbálta rábeszélni, hogy hagyja el az országot. Onódy akkoriban a párt teljes bizalmát élvezte,
mint elmondja, később jött csak rá, hogy ezek „a világ legkegyetlenebb emberei”.
Az Éttermi és Büfé Vállalat igazgatójaként 1949–64 között 380 vendéglátóipari egység tartozott a keze alá. Három szállodát építtetett Siófokon, ez volt az első szállodaláncolat, hozzá tartozott a teljes utasellátás, kezdve a vonatállomások büféjétől, a mozgó vendéglátásig, amit a vasúton megszervezett. A Malév teljes vendéglátását ő irányította, szabadon utazhatott a világban – élt is ezzel a lehetőséggel –, majd az ott szerzett tapasztaltait kamatoztatta itthon. A legendás Mézes Mackó láncot is ő építette ki, amely különleges, máshol nem kapható hidegtálakat szolgált fel, elérhető áron.
Saját vagyonra nem tett szert, egy bérleményben élt a nyolcadik kerületben, egyetlen ingatlana volt Alsógödön. A magas színvonalú
hazai gasztrokultúrát igyekezett a központilag szervezett vendéglátóiparba átültetni, mindezt nyugati tapasztalataival fejleszteni.
Gazdag archív képanyagával érdekes olvasata ez a film az ötvenes-hatvanas éveknek, amikor is a krémkávé és a Brüsszelből importált kávégép – amit később herendi porcelánból készítettet el Onódy –, valamint a grillcsirkesütők megjelenése – amit szintén nyugati világkiállításról hozott – micsoda ünnepet jelentettek a kor „szűk levegőjében”. Szélesebb körben a dolgozóknak szervezett minőségi vendéglátást, a magas szintű magyar gasztronómiát a Nyugat fejlettebb technikáival tálalta.
Fia elmondása szerint, sokan nem nézték jó szemmel, hogy professzionálisan kezelte a vendéglátást, zavart egyeseket, hogy szabadon utazhatott a világban, és olyan politikusokhoz volt bejárása, mint Nyikita Szergejevics Hruscsov. Nem vetett rá jó fényt, hogy konzekvensen elutasította a beleszólást a munkaerő kiválasztásába. Bár a hatalom sokszor próbálta megszabni neki, ő kijelentette, hogy amíg ő a vezető, csak ő mondhatja meg, hogy kivel dolgozik. A hatalom, különösen Biszku Béla nem tudta megbocsátani neki, hogy
a besúgóhálózat jelenlétét radikálisan visszautasította.
Nem tudni, hogy ez volt-e az utolsó csepp a pohárban, amiért félreállították, vagy a párton belüli törésvonalak vezethettek oda, hogy egy bűnbakot kellett találni? Erről többször tanakodnak a werkfilmszerű jelenetekben a színészek is, akik ez utóbbit tartják valószínűnek. Az Ónody-film visszatérő motívuma a pártfunkcionáriusokat alakító színészek párbeszéde, a történet értelmezése, ami erősíti a koncepciós perek ma szürreálisnak ható természetét.