A hamarosan kezdődő CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjasa, Almási Tamás Kossuth-díjas filmrendező (Puskás Hungary, Sejtjeink, Kölyköd voltam, Ítéletlenül) legújabb munkája pedig a hatvanas évek vendéglátósának meghatározó figurájáról, Onódy Lajosról szól. A napokban eldőlt, hogy a filmet a Hír TV tűzi műsorára októberben.
A Kádár-rendszerben nagyszabású gazdasági bűncselekménnyel vádolták meg a vendéglátóst. Mint arról korábban Almási Tamás lapunknak adott interjúban beszélt, egy MSZMP központi bizottsági ülés megadta a politikai felhatalmazást az ítéletéhez.
Az egyik kollégám felkutatta a jegyzőkönyvet is: az Onódy-ügy az időszerű belpolitikai kérdések napirendjén volt, pártvezetők, miniszterek, vezérőrnagy szólalnak meg benne.
Annak idején a producer, Szekeres Dénes vette észre, hogy film rejlik Onódy félreállításának történetében, kezdetben azonban nagyon kevés anyag állt rendelkezésre. Közel egy évig nem talált Almási igazán fogást a történet elbeszélésére, a megjelenítés módjára.
– Tudomásunk volt egy hanganyagról, aminek a legépelt változatából idéz az egyik kutató a tanulmányában. Minden módon kerestük az interjút, de nem találtuk. Cikkek és létező dokumentumok alapján írtunk dialógusokat és mondatokat. Ez így elképzelt dialóg volt, az általunk teremtett fikciós figurával. Már forgattunk, amikor egy újságíró segítségével ráleltünk Onódy Lajos nevelt fiára. Kértem tőle képeket, személyes tárgyakat, bármit, amit használhatunk a filmhez. Egyszer felhívott, hogy a tévé alatt talált egy dobozt tele VHS-kazettával, és talán azok között van valami érdekesség.
Így került elő kilencórányi anyag magáról Onódyról, és elindult a feldolgozása. Később ennek az eredeti felvételeit is megtaláltuk és digitalizáltuk.
Mivel a Központi Bizottság üléséről nem volt fellelhető dokumentum, Almási teljesen új módszerrel kísérletezett filmjében.
– A hat színész a helyszínen kapott A4-es lapon egy-egy fotót és rövid ismertetőt a karakterről. Méhes László Biszku Bélát, Bán János Kádár Jánost jeleníti meg. Ennek a módszernek a hozadéka, hogy a mából látjuk a történetet. Fokozatosan megyünk át a werkből, a jelzett díszletből az 1965-ös KB-ülés terébe digitális trükk segítségével.
Az interjúban a rendező arról is beszélt, hogy valamikor a kilencvenes évek közepén billent át az érdeklődése a magánszféra felé, és az egyes történetek mélyebb, személyesebb mozgatórugói kezdték érdekelni.
Nem a nagy totálból indultam el az egyes ember felé, hanem az egyéni életeket, élethelyzeteket próbáltam középpontba állítani és megérteni.
