A Disney-filmekben gyakran központi szerepet játszanak a kívánságok, az álmok. Ezúttal az őket valóra váltó csillag eredetének történetét is megismerhetik a nézők. A film egyik erőssége a jól kidolgozott karakterű, nagyon szerethető főhős, Asha. A hamarosan 18 éves, olykor kissé hebrencs, ám nagyon céltudatos és kitartó fiatal lány az édesanyjával és a merő véletlenségből éppen 100. születésnapját ünneplő nagyapjával egy Rosas nevű királyságban él.
Az autoriter uralkodó, Magnifico király által vezetett birodalomban kezdetben minden szépnek látszik, Asha és barátai boldogan sürögnek-forognak a király konyháján. Magnifico azonban varázserejével tartja meg a hatalmát.
Látszólag segítséget kínál azzal, hogy 18 éves korukban begyűjti az alattvalók álmait – amelyekről így felnőtté válva el is felejtkezik a nép – majd ezeket az álmokat gömbbe zárja, és egy nyilvános ceremónia keretében minden hónapban valóra vált közülük egyet.
Amikor Asha nagyapja századik születésnapján – amely éppen egybeesik az adott hónap kívánságünnepével – a király segédjének jelentkezik, az állásinterjún rádöbben, hogy a legtöbb vágy – köztük a nagyapjáé – sosem teljesülhet. A király ugyanis csak azokat a kívánságokat váltja valóra, amelyeket ő ártalmatlannak tart kimondva a birodalomra, kimondatlanul pedig a saját hatalmára nézve.
Itt megérkeztünk egy olyan üzenethez, amelynek mélyebb elemezgetésétől eltekintenék. A történet ugyanis „a zsarnok ellen fellázadó nép” toposzán túl azért számos igazi, valóban értékes mondanivalót is rejt magában. Még akkor is, ha egy kicsit elnagyoltan, nem kellőképpen elmélyedve és kidolgozva mutatja is be azokat.
Asha és barátai, illetve a Valentino nevű kecskegida példáján keresztül megtanítja az elsődleges célközönségnek szánt gyermekeket az összefogás erejére. Ahogy arra is, hogy az álmainkat és kívánságainkat – amelyek igazából elválaszthatatlanok tőlünk – nekünk, saját magunknak kell valóra váltanunk. Nekünk kell megküzdenünk azért, hogy teljesülhessenek, de jó, ha vannak társaink, akik segítenek bennünket ezen az úton.
Azt azonban sajnálom, hogy ezek az üzenetek és a társak karaktere csak elnagyoltan, elmosódva jelenik meg a cselekményben. Sok történetszál és személyiségvonás kidolgozatlan, felszínt kapargató maradt.
