Posta Victort elsősorban a Madách Színház művészeként, illetve szinkronszínészként ismerheti a közönség, azonban egyre több animációs film magyar változatának zenei rendezőjeként is megcsillogtatta tehetségét. Nevéhez köthetők egyebek mellett az Oroszlánkirály, a Mary Poppins visszatér, a Jégvarázs 2, az Encanto és A kis hableány magyar változatának zenés részei is. De mi is pontosan egy zenei rendező dolga?
– Az első feladatom a főszereplők kiválasztása. Megnézem az Amerikából érkező filmrészletet, majd a karakter személyisége, a beszéd- és az énekhangja alapján a dialógrendezővel egyeztetve javaslatot teszünk a főszereplők személyére.
A Disneynél most már elvárás, hogy ugyanaz a színész kölcsönözze a beszéd- és az énekhangot az adott karakternek, ezért fontos, hogy mindkét szempontot figyelembe vegyük.
Minden főszerephez három jelölttel készítünk felvételeket, amiket éppolyan gondosan meg kell szerkesztenünk, mintha egy kész mozifilm részletei lennének. Így küldjük el őket jóváhagyásra. Jó esetben elfogadnak egyet a jelöltek közül. Rosszabb esetben egyikükben sem látják azt a karaktert, aki nagyon hasonlít az eredetihez. Ilyenkor újabb három jelölttel kell próbálkoznunk, ami egyre nagyobb kihívást jelent, mert ilyen szinten énekelni és szinkronizálni tudó színészt nem könnyen talál az ember. Van olyan ritka eset is, amikor a hetedik vagy nyolcadik jelöltünket fogadják el. Erre a Kívánság című filmben is volt példa.
Ha megvannak a szereplők, megkapjuk a teljes zenei anyagot. Meghallgatom a dalokat, megnézem a hangsávokat, kiosztom a kisebb szerepeket, majd elkezdjük a kórusfelvételeket.
A kapott kottába beírom a dalszövegeket, amiket a nagy Disney-filmek esetében általában Nádasi Veronika szokott fordítani, majd a kottákat elküldjük a főszereplőknek is, hogy megtanulhassák a dalokat – mesélte a zenei rendező, aki azt is elárulta, hogy maguk a felvételek egy-két hét alatt születnek meg.
A magyar színészeknek ugyanazt kell reprodukálniuk szinte pillanatok alatt, amit az eredeti változat esetében hónapokon keresztül készítenek az alkotók. Nekünk jóval kevesebb időnk van kidolgozni azokat a finomságokat és nüanszokat, amelyektől az elvártnak megfelelően, szóról szóra és hangulatról hangulatra minden pontosan olyan lesz, mint az eredeti felvételen
– mondta a rendező, aki az utómunkákról is megosztott velünk néhány érdekességet.
Sokan azt gondolnák, hogy a hanganyag úgy szólal meg, ahogy felvettük. De ez ma már egyáltalán nem így van. Az utómunka legalább annyi időt igényel, mint maga a felvétel. Többször rögzítünk egy-egy részt, és gyakran szinte szavanként, sőt olykor szótagonként kell átvizsgálnom a rengeteg felvételt, hogy megtaláljam, melyik részlet melyik változaton szólal meg a legjobban. Ezekből kell aztán összeállítani egy tökéletes ívet, ahol az egyes hangokat gondosan kiválasztom és összehangolom. Már a rögzítés alatt is meg szoktam jelölni a különösen jól sikerült részeket, ami gyorsítja a munkafolyamatot, de olyan is van, hogy még a véglegesnek szánt anyag meghallgatása során is tovább finomítom az éneksávokat
– fejtette ki Posta Victor, aki azt is elárulta, hogy a felvételek során igazából az a legfontosabb, hogy színészileg minden tökéletes legyen. Ha ez megvan, minden más javítható.
– A ritmust és a hangmagasságot lehet korrigálni a technika segítségével, de a színészi játék, a kifejezőerő sehogy sem pótolható. Ezért, ha jól sikerül egy produkció, az mindig legnagyobbrészt a színészek érdeme. Aisha például zseniálisan megcsinálta a rábízott szerepet, és könnyű volt a felvételekből összeállítani a végső változatot – magyarázta a rendező, aki azt is elárulta, hogyan talált rá erre az izgalmas feladatkörre.
– A színművészeti előtt Svájcban zongoristaként a zeneművészeti egyetemet is elvégeztem, így a zene mindig közel állt hozzám. Maga a zenei rendezés viszont egy véletlennek köszönhetően lett része az életemnek. Nikodém Gerda szinkronrendező kért meg egyszer, hogy ugorjak be helyette egy kisebb Disney-rajzfilmsorozat zenei részének felvételénél. Így csöppentem bele ebbe a világba, ami nagyon megtetszett. Ráadásul szükség is volt a munkámra, mivel akkoriban számos Disney-rajzfilmsorozat érkezett hozzánk, és rendszeresen kellett zenei rendező. Néhány év után megtaláltak az egész estés Disney-filmek is.
Az első komolyabb munkám, aminek már tényleg a zenei rendezőjeként említhetem magam, a Coco volt.
Onnantól kezdve pedig folyamatosan megtaláltak a lehetőségek – idézte fel Posta Victor, aki természetesen szinkronszínészként sem tette le a lantot. A Mary Poppins visszatérben például ő kölcsönözte a hangját a férfi főszereplőnek, Jacknek, a lámpagyújtogatónak.
