Amikor júliusban kiderült, hogy A$AP Rocky lemondja európai turnéjának több állomását – köztük a Szigetet is –, a szervezők gyorsan léptek: a helyére az amerikai rapper, Kid Cudi került.
A Day ’n’ Nite óta eltelt tizenhat évben Cudi nemcsak slágereket hozott, hanem a mentális egészségről is nyíltan beszélt, és a hiphop egyik legőszintébb figurájává vált.
Lassú indítás a nagyszínpadon
A koncert kezdete azonban messze volt a fesztiválpörgéstől. Cudi egy marlborós bőrdzsekiben lépett színpadra, és visszafogott dalokkal indított: REVOFEV, Tequila Shots, majd néhány új szám a friss albumról. A vizuál pasztellszínekben mozgott, a fények álomszerűek voltak – szép, de nem sokat adtak a tempóhoz. A Sziget hátsó soraiban sokan már ekkor máshova indultak, a maradók pedig türelmesen várták a nagyobb dobásokat.
A dal, ami megadta a lendületet
A fordulat a koncert közepén érkezett. Cudi a mikrofonba mosolygott:
Nagyon rég játszottam el ezt élőben, de most eljött az ideje.
Felcsendült a Day ’n’ Nite basszusa, és hirtelen mindenki ott volt: magasba emelt kezek, ugráló sorok, közös éneklés. Ez volt az este első igazi fesztiválpillanata eddig a koncerten.
Innen a lendület kitartott. A Pursuit of Happiness alatt a közönség hangosabb volt, mint a színpad, majd a David Guettával közös Memories zárta a bulis számokat – nosztalgikus, de energikus fináléval.
A nagy slágerek után mintha kifulladt volna az este. Cudi még előhúzott néhány lassabb számot, de a fesztivál lüktetése ekkorra már kiment a tömeg lábából – sokan inkább a következő buli felé indultak.
A színpadon közben hosszú, kissé mesterkélt köszönetnyilvánítások váltották a dalokat, és bár a rapper többször is hangsúlyozta, milyen hálás, valahogy nem jött át az a fajta kapcsolódás, amit egy ekkora közönségnél érezni szoktunk. Az este vége így nem robbanással, hanem lassú kifáradással ért véget.
Az este egyik legerősebb vonása az érzelmi töltet volt – Cudi nyersen, már-már brutálisan őszintén tárta elénk a lelkiállapotát. Ez önmagában érték és sokaknál működött is. De ez a kimerítő, befelé forduló hangulat egy ponton túl elnyomta a fesztivál lendületét. Nem lehet mindent arra fogni, hogy a közönség eredetileg A$AP Rockyra váltotta a jegyét – a Szigeten számtalan olyan koncert volt már, ahol véletlenül keveredtünk oda, mégis hatalmas bulit csinált az előadó. Itt viszont nem az ismeretlenség vagy a szövegek hiánya volt az akadály: egyszerűen ez nem az a tipikus eset volt, ahol a hangulat magával ragadja az embert. Cudi egy beugró, ami lehetett volna különleges, de inkább csak emlékeztetett rá, mennyire hiányzott az a bizonyos plusz.
