Siegfried: a legyőzhetetlen hős és a szerelem

Lássuk be, dramaturgiai szempontból nehéz jól felépíteni egy olyan történetet, amelyben a hős nem ismer félelmet, és bármilyen kalandba keveredik, megjósolhatóan győz, győz, győz és megint csak győz. Na, ja, ezért hívják Siegfriednek. Ám, ha feszültségben nem is bővelkedik a Ring-tetralógia harmadik része, azért természetesen kihagyhatatlan eleme a hatalmas wagneri eposznak. Az Operaház előadás-sorozatának harmadik estéjén jártunk.

Jelenet az előadásból. Forrás: Operaház

S miközben mi, a huszonegyedik század elején kevés eseményt látunk itt, túlságosan is lineárisnak találjuk a történetvezetést, hiányoljuk a konfliktust, addig nagyon is megértjük, mit gondolhatott a darabról Wagner és a tizenkilencedik század közönsége. Az alkotó így írt erről legjobb barátjának, Liszt Ferencnek: 

Életem legszebb álma, a fiatal Siegfried kedvéért végül mégis be kell fejeznem a Nibelung-darabokat; A walkür olyan sokat kivett belőlem, hogy meg kell engednem magamnak ezt az örömöt. […] Miután életemben sosem éreztem igazán a szerelem mennyei boldogságát, emlékművet kell emelnem minden álmom közül a legszebbnek, amelyet elejétől a végéig teljesen eltölt a vágyott szerelem érzése.

Borítókép: Jelenet az előadásból (Forrás: Operaház)