Bagossy Norbert: Jöhet a következő tíz év

– Érdekes volt látni a kezdeteket, amikor egy kis kombiban ültünk, ölünkben a hangszerekkel, és tíz órát vezettünk egy öt-tíz perces interjúért […] Hosszú-hosszú utakat tettünk meg, olykor csak néhány fős közönségért. Ezeket a pillanatokat visszanézni, újraélni, jóleső és egyben izgalmas volt – fogalmaz Bagossy Norbert. A Bagossy Brothers Company frontemberével új karácsonyi lemezükről és a december 8-án mozikba kerülő különleges dokumentumfilmjükről beszélgettünk.

Fotó: Bach Máté

– Összeírtuk azokat a dalokat, amelyeket együtt énekeltük annak idején, és ebből a csoportból választottunk egy párat, amelyekről úgy gondoltunk, hogy meg tudjuk csinálni úgy, hogy azok önazonosak legyenek. Van köztük olyan, amit a családdal énekeltünk, ilyen a Fel nagy örömre, amit édesanyám egyházi énekek könyvéből tanultuk. Ezt például egy kórusművé próbáltunk alakítani: felmentünk a Szent Miklós-templomba és ott vettük fel az éneket többféle pozícióból. Van közöttük olyan dal is, amit talán a mi családunk vitt be Gyergyószentmiklósra, mert körbekérdeztük, hogy ki ismeri, és nem találtunk ilyet. Ata (Tatár Attila, a zenekar gitárosa – a szerk.), ismerte, de kiderült, hogy ő is csak onnan, hogy a nagymamám testvére és az ő nagymamája szomszédok voltak, és egyik hallotta a másiktól.

– December 8-án kerül a mozikba a zenekar elmúlt tíz évét bemutató dokumentumfilm. Honnan jött az ötlet?

– Sok-sok archív anyag született a zenekarról az elmúlt években, emellett mélyinterjúk is készültek velünk a filmhez, és szerepel benne pár dal az MVM Dome-beli nagykoncertünkről, amelyeket mindenképp szerettük volna megörökíteni mozifilmes formában. Az ötlet az öcsémtől származik, mutatott egy-két példát a nagyvilágból, hogy milyen vagány, amikor más zenekarok, például a Coldplay, készítenek egy ilyen filmet, egy zenei doku mégiscsak extrább, mint egy sima koncertfilm. Megkerestük Könyves Dinát, akinek a nevéhez több zenei tematikájú, hasonló filmes alkotás köthető, s végül összeállt egy kétórányi anyag. A filmben Sáji Róbert – aki klipjeink többségének operatőre – az elmúlt tíz évben készült felvételei is fontos szerepet kapnak. Elképzelhető, hogy lesznek benne újdonságok a közönségünknek, de nekünk az volt a fontos, hogy ezáltal is meg tudjuk élni a múltat és a jelent.

– Voltak nagy felismerései, miközben nézte a filmet?

– Az volt az izgalmas, hogy felmentünk egy lakásba, Dina lesötétítette a szobát, és mondta, hogy akkor most mindenki foglaljon helyet a kanapén, kezünkben popcorn, és elindította a filmet. Azt mondta, hogy ha bármit látunk, ami nem tetszene, akkor se állítsuk meg a filmet, hanem majd a végén beszéljük meg. Szinte minden tökéletes volt, hozzáteszem, Dina szabad kezet kapott, egyáltalán nem szóltunk bele, nem irányítottuk a folyamatot. Minden ötödik percben felnevettünk vagy rácsodálkoztunk magunkra, vagy egész egyszerűen megérintett az a pillanat, hogy x évvel ezelőtt mit csináltunk együtt, milyen sok élményen vagyunk túl, mennyi minden történt velünk. 

Érdekes volt látni a kezdeteket, amikor egy kis kombiban ültünk, ölünkben a hangszerekkel, és tíz órát vezettünk egy öt-tíz perces interjúért vagy éppen egy olyan koncertért, ahol csak meghallgattak minket, hogy egyáltalán játszhatunk-e majd rá két hétre valahol előzenekarként. Hosszú-hosszú utakat tettünk meg olykor csak néhány fős közönségért. Ezeket a pillanatokat visszanézni, újraélni, jóleső és egyben izgalmas volt.

„Most már több lehetőségünk van jobban kidolgozni a dalokat, és ezért van, hogy mélyebb a zenénk mind szövegben, mind hangszerelésben” (Fotó: Bach Máté)

– Van önben egyfajta számvetés vagy összegzés, hogy honnan hova jutottak? 

Én inkább a jövőbe tekintő típus vagyok, de amikor néztem a filmet, nyilván minden egyes érzés olyan erősen vibrált bennem, hogy azt hirtelen a jelennek tudtam érezni. A filmmel kapcsolatban az volt a gondolatom, hogy igen, ez megvolt, ez megvan, jöhet a következő tíz év.

– Úgy fogalmazott korábban, hogy kezdetben egy ősi energiát jelentett a színpadra lépni, s hogy meg szerették volna mutatni, mire képesek, de most már összetettebben, a részletekre jobban odafigyelve tudnak jelen lenni. Sokat értek, fejlődtek?

– Igen, szerintem akkor működik egy zenekar, alapvetően egy emberi élet is, hogyha évről évre változik, s ha a vele megtörtént dolgokat közben fel tudja dolgozni. Nyitottnak kell lenni arra is, hogy minden történhet másképp, mint ahogy az ember eltervezi. Egyszerű példa: amikor elkezdtük, el se tudtam volna képzelni a Hammond-orgonát a muzsikánkban, a mostani lemezeknek azonban már törzsrésze ez a hangzás, kifejezetten szeretem, sőt kérem, hogy legyen benne. A legelején mindenki kezébe vette a hangszert és énekelte, játszotta azt, ami kijött belőle. 

Most már több lehetőségünk van jobban kidolgozni a dalokat, és ezért van, hogy mélyebb a zenénk mind szövegben, mind hangszerelésben. 

Talán jobban ki tudjuk fejezni a hangszerekkel azt, ami bennünk van. Több oldalról közelítjük meg a dolgokat, kísérletezünk. A vágy arra, hogy újat és újat csináljunk, pedig hál’ isten sose múlik el.

– Voltak, vannak mélypontok?

– Nem igazán. Nagyon régóta ismerjük egymást, mindig meg tudtuk beszélni, ha egyikünk valamiért nem érezte jól magát. A Covid-időszak természetesen nem volt könnyű. Az előtte való évben nagyon sokat játszottunk, több mint 120 koncertünk volt, innen nehéz volt a váltás. De még ebben a helyzetben is tudtunk a félig teli pohárra gondolni a félig üres helyett.

– Jelentett-e bármikor előnyt, vagy ellenkezőleg, hátrányt a határontúliságuk? Próbáltak-e az erdélyiségükre „ráülni” vagy azt meglovagolni? 

Amikor elindult a zenekar, kifejezetten arra törekedtünk, hogy ne az erdélyiségünk vigyen minket előre, hanem a zenénk.

Sokáig nem is kommunikáltuk, hogy mi székely gyerekek vagyunk, természetesen miután megismertek minket, összeállt a kép. De sokéves zenekar voltunk már, több ezren álltak a koncertjeinken, és szerintem a közönség nagy része egyáltalán nem tudta, hogy hová valósiak vagyunk. Aztán persze a klipjeinkben is bemutattuk az otthoni tájat, hiszen ez (vagy ez is) határoz meg minket.

– Milyen terveik vannak a jövő évre?

– A karácsonyi koncertek után szusszanunk kicsit, utána természetesen készülünk majd a fesztiválszezonra. Van néhány meglepetés a tarsolyunkban, amelyeket nem árulhatok el, de annyit elmondhatok, hogy ugyanúgy, ahogyan eddig is, lesznek olyan extrák vagy kikacsingatások, amik érdekesek lehetnek a közönségnek. Nem szeretünk mindig ugyanazon az úton járni, újítani annál inkább, úgyhogy érdemes lesz figyelni, követni a zenekart.

Borítókép: Bagossy Norbert, a Bagossy Brothers Company frontembere (Fotó: Bach Máté)