Egy férfi csaknem egy évtizede próbálja egyre kétségbeesettebben megtalálni a lányát Japánban

Meditatív hangulat mögött meghúzódó mély dráma és különleges kérdésfelvetések. A mozikban látható francia–belga A hiányzó részem egy különösen őszinte film az apaságról, de néha pont a természetessége miatt veszít az erejéből.

Sok film bemutatta már, milyen traumákat okoz egy válás a család minden tagjának a Kramer kontra Kramertől a Házassági történetig, de ilyen csendesen ritkán ábrázolják. Hallhatunk egy-egy hangos szóváltást, de többségében azt láthatjuk, hogy a férfi a hasonló sorstársaival a kocsmában iszogat, máskor némán szeli az utakat. Az autózás során pedig Tokiónak nem azt a neonfényekben vibráló, nyüzsgő arcát láthatjuk, mint az Elveszett jelentésben például, a főszereplő nem turista, régen ott él, és – akárcsak a főszerepet alakító Romain Duris a szerep kedvéért – megtanult japánul, és mivel nyilvánvalóan nem dúsgazdag, a város kevésbé frekventált útjait járja.

A főszereplő hosszú autóútjai meditatív hangulatot teremtenek. Forrás: Pannonia Entertainment Ltd.

Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy noha Guillaume Senez rendezésének már csak a fajsúlyos témája miatt is a papírforma szerint fesztiválkedvenccé kellett volna válnia, mégsem kapott nagy szakmai visszhangot. Árad a jelenetekből a természetesség, ami annak is köszönhető, hogy a színészek csak támpontokat kaptak, de végig improvizáltak, ráadásul a jeleneteket időrendben vették fel, ugyanakkor hiányoznak az igazán frappáns párbeszédek. A képek szépek, de olyan atmoszférát nem sikerül a vászonra varázsolnia az alkotóknak, mint ami Wim Wenders vagy Jim Jarmusch hasonló hangvételű műveit jellemzi. És bár nem kevés drámai pillanatot tartogat a történet, az igazán átütő, gyomorszájon vágó katarzis elmarad, utóbbi talán szándékos döntés is volt Senez részéről, mert a lehetőség folyamatosan ott lebeg.

Mindez jó hír lehet azoknak, akik nem feltétlenül azt várják el egy drámától, hogy utána a sötét moziteremben a telefonjuk fényerejével keressék a széttört lelkük darabjait a széksorok között, és ez a film már csak a meditatív hangulata vagy a kulturális különbségekre való rácsodálkozás miatt is megéri a jegy árát. Piszkálhatja a néző szemét, hogy ebből a koncepcióból még erősebb mozi is születhetett volna, de bárcsak ez lenne a sztenderd a jelenlegi kínálatban.

Borítókép: A hiányzó részem. Forrás: Pannonia Entertainment Ltd.