Novemberben nyílt meg Francesca Franco kurátori tárlata Molnár Vera műveiből, amelyet a római Collegium Hungaricum épületében, Falconieri-palota galériájában ingyenesen lehet megtekinteni március 3-ig.
A magyar származású francia médiaművészt a számítógépes művészet úttörőjeként tartják számon. A Magyar Képzőművészeti Főiskola ösztöndíjasként Rómában tartózkodott, majd férjével, Molnár Ferenc pszichológussal Párizsban telepedett le. 1960-ban Garcia-Rosi Morellet-vel, Francisco Sobrióval, Joel Steinnel, Yvarallal és férjével megalakította a Groupe de Recherche d’Art Visuelt. 1967: a Párizsban az Institut d’Esthétique et des Sciences-ben dolgozó Art et Informatique csoport alapító tagja volt.
A hetvenes évek legvégén a párizsi Georges Pompidou Központban működő Atelier de Recherches des Techniques Avancées-ben dolgozott.
Később a párizsi Centre de Recherche Experimental et Informatique des Arts Visuels (Université de Paris I.) alapítója és docense volt.
Budapesti főiskolai tanulmányai alatt ismerte meg Paul Cézanne festészetét és a kubizmus törekvéseit.
Első absztrakt festményeit 1946-ban készítette. 1948-ban Dürer Melankólia című rézkarcától inspirálva geometrikus rajzokat készített. 1959–1968 között a „machine imaginaire” segítségével dolgozott,
egy olyan szerkezetével, amely a számítógéphez hasonlóan a művészi alkotómunkában mintegy az emberi agyat helyettesíti.
A hatvanas évek légvégétől már foglalkozott a számítógépes művészet lehetőségeivel, 1974-1976 között kidolgozta a „Molnár”-programot, amely a komputerművészet legkorábbi példái közé tartozik. Főiskolásként kubista, majd absztrakt képeket festett, az ötvenes évek végéig erőteljesen kötődött a konstruktivista hagyományokhoz.
Az 1960-as évektől a tudomány és a művészet határterületeit érintő munkássága az alapformákat, elsősorban a négyzetet transzformáló matematikai alapon bontakozik ki, az egymásra következő, egymásra hasonlító alkotásaiban mindig a minőségi változásra, a „fantasztikus eseményre” koncentrálva.
Az informatikát eszközként, a művészi alkotómunka felgyorsítójaként használja, egyben a művészet tradicionális fogalmától való elszakadás eszközeként.
Szintén március 3-ig tekinthető meg Rómában a Collegium Hungaricumban Kass János Kossuth-díjas grafikus, érdemes- és kiváló művész A Kékszakállú herceg vára című kiállítása, amelyet a Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben szervezett az intézet. A művész vallomása szerint régóta dolgozik benne Bartók Béla műve.
– A Kékszakállú herceg vára, Bartók remekműve a hatvanas évek óta foglalkoztat. A Helikon Kiadó kérésére akkor elkészítettem a dráma első grafikai változatát a kötet illusztrációjaként. Az elmúlt évtizedek folyamán sokféle verzióban – többek között filmforgatókönyvként is – megrajzoltam e mindig aktuális téma variációit.
A két ellentétes nem örökös párharca, a fekete-fehér, a pozitív-negatív. A férfi-nő alapvető különbözőségéből fakadó konfliktus a sors
– mondta a művész.
Borítókép: A római Falconieri-palota (Forrás: Collegium Hungaricum Róma)
