Megtalálni az osztrák és a magyar lelket érintő pontokat

Eddigi pályafutását német nyelvterületen végzett kulturális diplomáciai munka határozta meg, a német nyelvű kultúra iránti vonzódása pedig kora gyermekkorából hozott örökség. Méhes Márton a bécsi Collegium Hungaricum új igazgatója másodszor tölti be ezt a posztot az osztrák fővárosban, de mint mondja, a közben eltelt közel kilenc év alatt sok minden változott. Pillanatnyilag az irodalom és a dizájn területe az, ahol a kortárs magyar alkotók a legnagyobb nyitást érezhetik, de nagy lehetőséget lát a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa és a pozíció várományosa, Bad Ischl 2024 Európa Kulturális Fővárosa együttműködésében is.

Fotó: Kovács Attila

– Az alapvető kérdés, hogy mik a mi prioritásaink. A bécsi Collegium Hungaricum jövőre fogja ünnepelni alapításának 100. évfordulóját, tehát egy nagy múltú intézetről és egy kilenc szintes, nagy épületről van szó. Ezzel együtt az erőforrásainkat jól kell tudni beosztani.  Érdemes meghatározni egy ilyen négyéves ciklusra is, hogy milyen feladatokat tudunk vállalni.

Most az tűnik a legizgalmasabbnak, hogy hogyan is lehet minél több osztrák véleményformálót megnyernünk.

Az a minimum, hogy párbeszédbe tudunk elegyedni, meg tudjuk győzni őket arról, hogy mi az, ami Magyarországon éppen izgalmas. Hol vannak azok a témák, amelyek az osztrák és a magyar oldalt is megérintik, amelyekről vélemények cserélődhetnek. 

Ilyen a Veszprém-Balaton 2023 is, mert van egy olyan téma, ami összeköti a két országot. Történetesen, hogy most Veszprém, jövőre Bad Ischl lesz a kultúra fővárosa Európában.

Sok-sok kooperáció létre tud jönni a projekteken keresztül, a művészet és a tudomány területén, és ezek a médiamegítélést és a politikai párbeszédet is segítik. Idén kiemelt vállalásunk, hogy az EKF rendezvényeivel foglalkozzunk. Hasonló lesz a Budapest 150, vagyis a városegyesítés 150. évfordulója, hiszen ez is abszolút osztrák-magyar történeti-kulturális téma. A monarchia egykori közös külügyminisztere, gróf Andrássy Gyula születésének a 200. évfordulóját is olyan kiemelkedő alkalomnak tartom, ami a két országot összeköti, elsősorban a két nagy politikai-diplomáciai központot, Bécs és Budapest városát.

– Mennyire jutott el a Veszprém-Balaton 2023 eddig Bécsbe?

– Mivel európai, és Bad Ischl miatt egyben osztrák téma is, 

az EKF megkerülhetetlen az osztrák média számára,

 tehát szívesen foglalkoznak vele az ausztriai hírközlések. Nem olyan rég a legnagyobb rádióadó 40 perces riportműsort közölt a Veszprém-Balaton 2023 programról, a televízió is beszámolt róla, és sok-sok újságcikk jelent már meg – és örömmel mondhatom, hogy a legtöbbjük teljesen pozitív.

Kilenc év alatt sok minden megváltozott 

– 2015-ig már egy cikluson keresztül igazgatta a Collegium Hungaricumot Bécsben, majd közel kilenc évig önálló vállalkozóként foglalkozott kulturális menedzsmenttel Ausztriában. Mennyiben határozza meg az ekkor szerzett tapasztalat az új vezetési koncepcióját?

– Azért nem érzem úgy, hogy mint igazgató megismételném magam, mert 8-9 év nem rövid idő, sok minden változott a városban, a CH-ban, az intézményi háttérben is. Arról nem beszélve, hogy sok mindent tanultam közben magam is, amit most jól lehet kamatoztatni. Markáns különbség lesz az, hogy próbálok a kulturális marketingre nagyobb hangsúlyt fektetni. Nem csak pénz kérdése ez szerintem, hanem szerethetőbb programokat kell tervezni, kitalálni, hogy mi az, ami érzelmileg is hat az emberekre. Erre jó példa a jelenleg az intézetben megtekinthető Balaton+Retro kiállítás, ami mellé kísérő programokat, vezetéseket, a finisszázson filmvetítést, és még privát nyaralós képbeküldő kampányt is szervezünk. A téma pont olyan, ami mind a két oldalon érzelmileg is hatást kelt. Az osztrák és a magyar közönséget is megszólítja. Az embereket szinte generációktól függetlenül megragadja  az egykor volt balatoni hangulat. 

Az az érdekes, hogy a Balaton reklámozása a plakát-dizájn legnagyobbjait foglalkoztatta szinte minden korban.

Ennek megfelelően a jelen tárlatunk a plakátművészet remekeit mutatja meg. 
Nekem sokat számít az intézet vizuális fellépése, a kiadványaink, meghívóink megjelenése is. Már megvan a bécsi CH őszi programsorozata, ami egy jó minőségű, látványos programfüzetben fog kijönni.

– A EKF Pécs művészeti vezetője volt 2007-ben.  Hogy látja ennyi év után az igen ellentmondásosan megítélt rendezvénysorozatot?

– Ma már tudjuk, hogy mennyivel fontosabb a programra irányítani a kommunikációt, és nem (csak) a beruházásokról beszélni. Veszprém esetében ez remekül működik: a jobbnál jobb programokról, a témákról és a fellépőkről ismerünk rá az EKF-re. Pécsett az látszik, hogy például a Kodály Központ mennyire beváltotta a reményeket, de azért, mert könnyen meg lehet hívni világsztárokat, és nagyon komoly hangversenyteremnek számít nemzetközi mércével is.

A szeptemberi Design Week-re két magyar alkotócsoportot várnak (Fotó: Kovács Attila)

– Az épülethez tartozó kávéház sokáig nagyon jó kulturális, közösségi tér volt itt Bécsben. Régóta üres… Mi ezzel a terv?

– Éppen azon dolgozunk, hogy miként lehet a kávézót újra befogadó hellyé tenni és kinyitni a közönség számára.

A germán kultúra vonzásában 

– Van-e olyan magyar kulturális intézet, amelynek mintaértékű a működése az ön véleménye szerint?

– Minden külföldi intézetünknek megvan a maga speciális, helyi relációban jól működő profilja. Sokat tanulhatunk egymástól. Berlinnel és Stuttgarttal szoros kapcsolatunk van, hiszen a nyelv mégiscsak összeköt. 

Ősszel lesz egy közös projektünk Berlinnel, a Frenák Pál turnét pedig Stuttgarttal, Brüsszellel és Párizzsal közösen szervezzük.

– Germanisztika szakon diplomázott és régóta dolgozik német nyelvterületen. Honnan jön a német nyelvű kultúrák iránti vonzalma?

– Az a szerencsém, hogy hatéves koromtól németet tanultam, apám tartotta fontosnak, hogy ebbe az irányba tereljen. Relatíve fiatalon, 17 évesen Grazban voltam egy évig, ez előbbre lendített és ez a németesség jött velem. Tényleg érdekelt a germanisztika, de aztán még annál is jobban a kulturális diplomácia. Így kerültem Berlinbe 2001-ben, először kulturális titkári, majd igazgatóhelyettesi pozícióba, utána pedig a németországi magyar kulturális évadot is vezethettem egy darabig.
Korábban ösztöndíjjal már voltam Berlinben 1996-ban, és innen nézve az az időszak teljesen megismételhetetlen élménynek tűnik. Minden le volt harcolva még, a  félhomályban egy vedlett homlokzaton egy hatalmas transzparensen megláttam kiírva, hogy „nyitott műterem”. Nem egy ilyen hely volt, ahová egész egyszerűen bárki bemehetett. Teljesen spontán művészeti akciók alakultak ki, a popup galériának a legősibb formájában. Sehol nem volt meghirdetve, minden szabad volt, nem volt belépő, akár egy házibuliban.  Biztosan volt benne valami rettenetes naivság, és persze a világ nem maradhatott így, de óriási tapasztalat volt ez is.

– A Collegium Hungaricum azonban nem a spontán tervezés színtere…

– Természetesen nem, de ha időben lépünk, lehetőségünk van bekerülni különböző releváns körökbe: például hamarosan a Vienna Design Week-re, ahova két alkotó csoportot hozunk Magyarországról. Mára fontos szakmai fórummá nőtte ki magát ez a hét. Szeptember 22-től október 1-ig tart majd, és szerencsénkre a fókuszban pont a második kerület lesz, ahol a CH is található. Tizennégy országból lesznek művészeti és dizájn projektek. Az egyik kiállítás itt lesz a CH-ban Határtalan Dizájn címmel. Szigeti Szilvia és Radnóti Tamás projektje teljesen betölti majd a galériát. A fesztivál rendszerint egy elhagyatott bécsi épületbe viszi a központját, ahol szintén vannak kiállítások. Idén egy hatvanas évekbeli egykori szállodaépületben lesznek a Práter szélén, ahol az egyik „hotelszobában” a Hello Wood rendezhet be egy kiállítást. A Builder Summit EKF projektjükkel érkeznek, amiben sok fiatal dizájnerrel dolgoztak együtt. Egyébként a Belvedere karácsonyfája évek óta Hello Wood alkotás.

– A Kulturális és Innovációs Minisztérium alá került a Collegium Hungaricum. Milyen változást hozott ez?

– A szakmai keretet 2023-tól jelentősen megemelték a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak köszönhetően. Minél jobb az alap, annál többet tudunk hozzátenni, ha kellően nagyszabású programot tudunk tervezni, ahhoz sokkal könnyebb partnereket is találni. Az idei EKF Nyári Fesztiválunk összköltségének például a háromnegyede nem a mi költségvetésünket terhelte, hanem szponzori, vagy partneri pénz volt. Az intézet szakmai kerete tehát sokkal jobb helyzetbe került ezzel a változással a megelőző évekhez képest.

Borítókép: Méhes Márton (Fotó:Kovács Attila)