− Hatással van a koreográfusi tapasztalata a rendezői látásmódjára?
− Bár igaz, hogy eddig főként koreográfusként vettem részt az előadásokban, mindig foglalkoztatott a rendezés gondolata. Korábban már színpadra állítottam táncjátékokat is. A nyár különleges pillanatot hozott az életembe: láttam egy érdekes előadást, amely gyakorlatilag egy medley (egyveleg) volt. Ekkor született meg bennem a terv, hogy készíthetnénk egy hasonló produkciót. Ennek ősszel már meg is valósítottam egy kisebb volumenű verzióját, ami hatalmas sikert aratott. Innen jött az ötlet, hogy annak egy nagyobb, komplexebb változatát is színre vigyük. Az előadásban szereplő színészek – Füredi Nikolett, Sári Évi, Dér Heni, Fehérvári Gábor Alfréd (Freddie), Rigó Anna, Horváth Dániel, Gábor Márkó, Fejes Szandra, Fábián Nikolett, Becz Bernadett és Pap Viktória – elsősorban nem beszélnek, hanem énekelnek és táncolnak. Ezzel egy olyan irányba indultunk el, ami itthon még nem igazán elterjedt, és ami a magyar színészeket, énekeseket teljesen új módon mozgatja meg.
A produkcióban kiemelt szerepet kap a koreográfia. Bár vannak olyan jelenetek, amelyekben nincs tánc, azokat a részeket is mozgásszínházként definiálnám.
Ilyen például a méreg átadása vagy maga a mérgezés. A cselekmény tehát elsősorban nem szavak, hanem mozdulatok által jelenik meg. Ez a megközelítés rendkívül kifejező és hatásos, ráadásul teljesen újszerű a hazai színházi világban.

− A dalokon keresztül végül megszületik egy üzenet is?
− Számomra a szórakoztatás volt a legfontosabb szempont. A mai világban minden borzasztóan drága, és az emberek nehéz helyzetben vannak. Ez az előadás azt a célt szolgálja, hogy elfelejthessék a gondjaikat és pozitív érzésekkel távozzanak a színházból.
A díszlet fő elemének tekinthető szimbolikus kapun keresztül feltáruló misztikus világban azért felfedezhetünk majd különböző embertípusokat és tipikus emberi játszmákat. Például, egy pár kapcsolatában megjelenik az adok-kapok játék, és a dominancia dinamikája is érzékelhető lesz.
Lesznek összeesküvők, könnyen megvezethető, naiv karakterek, megjelenik egy jó segítő is, aki támogatja a pozitív emberi hozzáállást, és a végén természetesen a jó fog diadalmaskodni. A főszereplő lány karaktere izgalmasan fejlődik a cselekmény során: bár eredetileg magának való, mondhatni antiszociális karakter, a történet végén egy gyönyörű narrációval mégis ő világít rá arra, hogy a család mennyire fontos szerepet játszik a mai világban. Így az előadás egyfajta tükörként szolgál. Megmutatja, hogy milyenek valójában az emberek, és rávilágít azokra az értékekre, amelyek ma is fontosak.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!