− Milyen hangulatban telnek a próbák?
− Nagyon vidáman. Persze tempósak, fárasztóak a találkozások, mert nagyon hatékonyan kell beosztani az időt, hiszen több mint harminc szereplője van a produkciónak, máshol is vannak kötelezettségeik. Ennek ellenére szinte mindig mindenki csillogó szemekkel figyel. Érezzük, hogy valami rendkívüli van készülőben, amit közös erővel, közös akarattal hozunk létre. Több olyan szereplője van a darabnak, aki a kreatív csapatnak is részese. A plakátot és háttérvetítést az egyik táncosom, Győri Ádám alkotta meg, a színészek közül pedig Becz Bernadett és Gábor Márkó a dramaturgia kialakításában és a szövegírásban segédkezett. Remek csapat jött össze, csupa olyan ember, akik hasonlóan látják a dolgokat, mint én. Megvan bennük a szakma iránti alázat és az elhivatottság. Szeretnének alkotni, valami újat adni a közönségnek. Ennek a közös célnak hatalmas ereje van.
− Nézőként azt Addams Family hangulatát és karaktereit megidéző világba csöppenünk?
− Az igaz, hogy maga a világ, ami a színpadon majd megjelenik, egy kicsit bizarr, sejtelmes és misztikus, de fontos, hogy ez nem az Addams Family.
Egy teljesen más történet, amelyen a narrátor vezeti végig a nézőket. Lesz benne gyilkossági kísérlet, szerelem, zsarolás, rávilágítunk emberi értékekre, a család jelentőségére.
Tehát egy borzasztóan izgalmas történet elevenedik meg a színpadon, amelynek a nézői sokáig nem tudják majd, hova is fut ki ez az egész. Ehhez a cselekményhez kerestünk olyan pop- és musicaldalokat, amelyek teljessé teszik. Változatos lesz a zenei paletta: Robbie Williams, Miley Cyrus és Bonnie Tyler dalai mellett jól megfér majd egyebek közt a Jégvarázs 2 vagy a Moulin Rouge egy-egy betétdala. Olyan szerzemények, amelyeket Magyarországon élőben még nem igazán hallottak az emberek.
− Mi a célja annak, hogy a dalok angol nyelven hangzanak el, a narráció és az összekötő szövegek viszont magyarul?
− Ezeket a dalokat mindenki angol nyelven ismeri, így élnek a köztudatban. Emellett szeretnék egy kicsit nyitni a nemzetközi piac felé. Lehetőséget adni a hozzánk érkező külföldieknek is a szórakozásra.
A magyar narráció és az összekötő szövegek pedig a magyarokat segítik majd a történet megértésében. Mindettől pedig egy igazán izgalmas színt kap a műsor.
A jól érthető rendezésnek és az egyértelmű koreográfiáknak köszönhetően mindenkinek könnyen követhetővé válik a sztori, amit a narráció egy kicsit fanyar, fekete humorral egészít ki.
− Hatással van a koreográfusi tapasztalata a rendezői látásmódjára?
− Bár igaz, hogy eddig főként koreográfusként vettem részt az előadásokban, mindig foglalkoztatott a rendezés gondolata. Korábban már színpadra állítottam táncjátékokat is. A nyár különleges pillanatot hozott az életembe: láttam egy érdekes előadást, amely gyakorlatilag egy medley (egyveleg) volt. Ekkor született meg bennem a terv, hogy készíthetnénk egy hasonló produkciót. Ennek ősszel már meg is valósítottam egy kisebb volumenű verzióját, ami hatalmas sikert aratott. Innen jött az ötlet, hogy annak egy nagyobb, komplexebb változatát is színre vigyük. Az előadásban szereplő színészek – Füredi Nikolett, Sári Évi, Dér Heni, Fehérvári Gábor Alfréd (Freddie), Rigó Anna, Horváth Dániel, Gábor Márkó, Fejes Szandra, Fábián Nikolett, Becz Bernadett és Pap Viktória – elsősorban nem beszélnek, hanem énekelnek és táncolnak. Ezzel egy olyan irányba indultunk el, ami itthon még nem igazán elterjedt, és ami a magyar színészeket, énekeseket teljesen új módon mozgatja meg.
A produkcióban kiemelt szerepet kap a koreográfia. Bár vannak olyan jelenetek, amelyekben nincs tánc, azokat a részeket is mozgásszínházként definiálnám.
Ilyen például a méreg átadása vagy maga a mérgezés. A cselekmény tehát elsősorban nem szavak, hanem mozdulatok által jelenik meg. Ez a megközelítés rendkívül kifejező és hatásos, ráadásul teljesen újszerű a hazai színházi világban.
− A dalokon keresztül végül megszületik egy üzenet is?
− Számomra a szórakoztatás volt a legfontosabb szempont. A mai világban minden borzasztóan drága, és az emberek nehéz helyzetben vannak. Ez az előadás azt a célt szolgálja, hogy elfelejthessék a gondjaikat és pozitív érzésekkel távozzanak a színházból.
A díszlet fő elemének tekinthető szimbolikus kapun keresztül feltáruló misztikus világban azért felfedezhetünk majd különböző embertípusokat és tipikus emberi játszmákat. Például, egy pár kapcsolatában megjelenik az adok-kapok játék, és a dominancia dinamikája is érzékelhető lesz.
Lesznek összeesküvők, könnyen megvezethető, naiv karakterek, megjelenik egy jó segítő is, aki támogatja a pozitív emberi hozzáállást, és a végén természetesen a jó fog diadalmaskodni. A főszereplő lány karaktere izgalmasan fejlődik a cselekmény során: bár eredetileg magának való, mondhatni antiszociális karakter, a történet végén egy gyönyörű narrációval mégis ő világít rá arra, hogy a család mennyire fontos szerepet játszik a mai világban. Így az előadás egyfajta tükörként szolgál. Megmutatja, hogy milyenek valójában az emberek, és rávilágít azokra az értékekre, amelyek ma is fontosak.
− Nem tart attól, hogy a közönség túlságosan szokatlannak találja majd a produkciót?
− Tény, hogy az előadás befogadásához nyitottnak kell lenni ezekre az újításokra.
De ebben a műsorban szerintem minden megvan, ami a sikerhez kellhet: a szereplők kiválóak, a táncok lenyűgözőek, a dalok feledhetetlenek, a látványvilág pedig gyönyörű lesz.
A vizuáltechnika, a díszlet és a jelmezek mind hozzátesznek az élményhez. Nagyon bizakodó vagyok tehát, hogy ez az előadás sikeres lesz, és gyorsan híre megy, beszédtémává válik.
Borítókép: Az alkotók szerint pop- és musicaldalok kíséretében egy magával ragadó show részese lehet, aki jegyet vált (Fotó: Oszkai Péter)
