Heltai Jenő 1908-ban írta Naftalin című vígjátékát, amelyet a legjobb magyar francia bohózatnak is szoktak nevezni. Szem előtt tartja a klasszikus bohózati hagyományokat, időtálló poénokkal és helyzetekkel tarkított eseményeket láthatunk a színpadon. Hargitai Iván merész stílusban, erőteljesen aktualizálta a témát és a 21. századba helyezte a történetet. Bár a díszlet egyes elemei, a szereplők neve, bizonyos szófordulatok érzékeltetik Heltai korát, de ezek csak a darab mondanivalójának örökérvényűségét erősítik. A mai budapesti társadalom minden rétege megjelenik a darabban, a jelmeztervező Papp Janó ruhái ezt adják vissza. Horesnyi Balázs díszlete egy elegáns pesti lakás, az itt elhelyezett használati tárgyak, a szereplők korunkra jellemző megnyilvánulásai mind erősítik a Heltai által megfogalmazott kritika ma is időtálló voltát.
Heltai francia bohózata a Naftalin
Heltai bohózata megmutatja, hogy az öncsalás milyen abszurdumig tud eljutni. Benne van, hogyan csapjuk be magunkat családon belül és kívül, csak azért, hogy leplezzük kisebb-nagyobb bűneinket.
A színészek kiválóan szerepelnek a bohózatban, mozgósítják profizmusukat és játékos kedvüket egyaránt.
A Naftalin humorát összességében a félreértések sora adja. A történet egyszerűnek tűnik: Terka, az unatkozó ügyvéd feleség (Kónya Merlin Renáta) szerdánként megcsalja férjét az ifjú Laboda Péterrel (Lukács Dániel). Így van ez azon a szerdán is, amikor Párizsba indul két hónapra a férjével, aki saját botlásait leplezendő viszi a nejét nyaralni. Csakhogy a férj (Lábodi Ádám) idő előtti érkezése megzavarja a találkát, így Laboda Péter bekerül a szekrénybe. Klasszikus vígjátéki helyzet, de a történet sok csavarral folytatódik. A darabban kulcsfontosságú szerepet játszik ez a hatalmas ruhásszekrény és a ruhákat a molyok ellen védő naftalin, amire a darab címe is utal. A ma már ritkán használt szer fojtó szaga a darabban a humor forrása, ugyanis a szekrénybe egymás után hol férfi, hol nő kerül, fuldokolva a naftalintól, és soha nem az szabadítja ki őket, aki bezárta. Amikor a csalfa asszony édesanyja (Szabó Gabi) a férfi helyett egy nőt tessékel ki a szekrényből, akiről még csak nem is sejti, hogy saját férjének a szeretője, Patkány Etus, megindul a lavina.
Minél kevésbé akarnak hinni a szemüknek, annál vadabb abszurditásokat találnak ki a szereplők. Racionális magyarázat helyett kiötlik, hogy Patkány Etus, a délutáni színésznő – akit Horváth Csenge alakít – és Laboda Péter ugyanaz a személy, mert a szekrényben meditálva megváltoztatta a nemét.
Az orvos apa (Quintus Konrád) magát mentve, koncentráción alapuló tudományos szenzációként tálalja ezt a lehetőséget. Az abszurd ötletet aztán szívesebben elhiszik a hősök, mint saját megcsalatásuk tényét. Férfiúi összetartást is mutat a darab, após és veje segítik egymást nőkkel találkozni, természetesen a lehető legdiszkrétebb módon. A darab fontos szereplői, a lakást kibérlő ledér hölgyek (Fehér Anna, Kovalik Ágnes és Pikali Gerda) táncos, abszurd jeleneteikkel, amelyeket kiváló humorérzékkel adnak elő. A házmester szerepében Chajnóczki Balázs az ügyeskedő, a kedves, simlis formátumú karaktert képviseli. A végkifejlet drámai pillanatában megjelenik a csábító két barátja, akiket Blazsovszky Ákos és Horváth-Sebestyén Sándor alakít.
Abszurd komédia
Hargitai Iván lapunknak elmondta: Heltainak ez az abszurd komédiája rendkívül inspiráló volt számára. Szokványos bohózati elemek találhatók benne, mint szerető, férj, feleség, megcsalás, elbújás, csak az abszurditást az izgalmas őrületig fokozza.
Az öncsalás története, amiben nem az a kérdés, hogy minket átvernek, hanem az, mi hogyan verjük át magunkat – veti fel a rendező. – Azt mutatja meg, hogyan vagyunk képesek arra, hogy a végtelenségig ne akarjunk hinni a saját szemünknek, hanem inkább higgyük el azt a látszatvilágot, amivel át akarnak verni minket. Kicsit keserédes, virtuóz módon megírt darab
– mondja Hargitai Iván. Majd a kiváló színészi játékkal kapcsolatban megjegyezte, hogy egy bohózatban nagyon fontos a jó színészi munka. Mint mondta, Kállai Ferenc vagy Sinkovits Imre nemcsak jó színészek voltak egy drámai szerepben, hanem zseniális komédiások is, fantasztikus humoruk volt. Véleménye szerint minél bonyolultabb egy színész tehetsége, annál több színt tud. Nemcsak a viccességet hozza ki egy szerepből, hanem annak sokkal gazdagabb változatát. A bohózat modernizálásával kapcsolatban is kifejtette véleményét:
Ma már Hamletet nem játszunk harisnyában és Molière-t sem rizsporos parókában, mert nem az a cél, hogy eltávolítsuk a nézőt, hanem az a jó, ha érzi, ez akár egy mai példázat is lehet.
Ezért van az, hogy a rendezők, díszlettervezők mai köntösbe helyeznek egy-egy művet, mert ezzel is éreztetik, hogy most éljük át és ne tartsuk távol magunktól a művet, legyen szó akár vidám, akár komoly történetről – tette hozzá Hargitai Iván.
Borítókép: A ruhásszekrénynek fontos szerepe van Heltai Jenő Naftalin című bohózatában (Fotó: Teknős Miklós)
