Heltai Jenő 1908-ban írta Naftalin című vígjátékát, amelyet a legjobb magyar francia bohózatnak is szoktak nevezni. Szem előtt tartja a klasszikus bohózati hagyományokat, időtálló poénokkal és helyzetekkel tarkított eseményeket láthatunk a színpadon. Hargitai Iván merész stílusban, erőteljesen aktualizálta a témát és a 21. századba helyezte a történetet. Bár a díszlet egyes elemei, a szereplők neve, bizonyos szófordulatok érzékeltetik Heltai korát, de ezek csak a darab mondanivalójának örökérvényűségét erősítik. A mai budapesti társadalom minden rétege megjelenik a darabban, a jelmeztervező Papp Janó ruhái ezt adják vissza. Horesnyi Balázs díszlete egy elegáns pesti lakás, az itt elhelyezett használati tárgyak, a szereplők korunkra jellemző megnyilvánulásai mind erősítik a Heltai által megfogalmazott kritika ma is időtálló voltát.

Heltai francia bohózata a Naftalin
Heltai bohózata megmutatja, hogy az öncsalás milyen abszurdumig tud eljutni. Benne van, hogyan csapjuk be magunkat családon belül és kívül, csak azért, hogy leplezzük kisebb-nagyobb bűneinket.
A színészek kiválóan szerepelnek a bohózatban, mozgósítják profizmusukat és játékos kedvüket egyaránt.
A Naftalin humorát összességében a félreértések sora adja. A történet egyszerűnek tűnik: Terka, az unatkozó ügyvéd feleség (Kónya Merlin Renáta) szerdánként megcsalja férjét az ifjú Laboda Péterrel (Lukács Dániel). Így van ez azon a szerdán is, amikor Párizsba indul két hónapra a férjével, aki saját botlásait leplezendő viszi a nejét nyaralni. Csakhogy a férj (Lábodi Ádám) idő előtti érkezése megzavarja a találkát, így Laboda Péter bekerül a szekrénybe. Klasszikus vígjátéki helyzet, de a történet sok csavarral folytatódik. A darabban kulcsfontosságú szerepet játszik ez a hatalmas ruhásszekrény és a ruhákat a molyok ellen védő naftalin, amire a darab címe is utal. A ma már ritkán használt szer fojtó szaga a darabban a humor forrása, ugyanis a szekrénybe egymás után hol férfi, hol nő kerül, fuldokolva a naftalintól, és soha nem az szabadítja ki őket, aki bezárta. Amikor a csalfa asszony édesanyja (Szabó Gabi) a férfi helyett egy nőt tessékel ki a szekrényből, akiről még csak nem is sejti, hogy saját férjének a szeretője, Patkány Etus, megindul a lavina.
Minél kevésbé akarnak hinni a szemüknek, annál vadabb abszurditásokat találnak ki a szereplők. Racionális magyarázat helyett kiötlik, hogy Patkány Etus, a délutáni színésznő – akit Horváth Csenge alakít – és Laboda Péter ugyanaz a személy, mert a szekrényben meditálva megváltoztatta a nemét.
Az orvos apa (Quintus Konrád) magát mentve, koncentráción alapuló tudományos szenzációként tálalja ezt a lehetőséget. Az abszurd ötletet aztán szívesebben elhiszik a hősök, mint saját megcsalatásuk tényét. Férfiúi összetartást is mutat a darab, após és veje segítik egymást nőkkel találkozni, természetesen a lehető legdiszkrétebb módon. A darab fontos szereplői, a lakást kibérlő ledér hölgyek (Fehér Anna, Kovalik Ágnes és Pikali Gerda) táncos, abszurd jeleneteikkel, amelyeket kiváló humorérzékkel adnak elő. A házmester szerepében Chajnóczki Balázs az ügyeskedő, a kedves, simlis formátumú karaktert képviseli. A végkifejlet drámai pillanatában megjelenik a csábító két barátja, akiket Blazsovszky Ákos és Horváth-Sebestyén Sándor alakít.