A Fila Balázs és Fekete Gábor főszereplésével futó Equusban a sztori szerint vád alá helyeznek egy tizenhét éves fiút, aki bestiálisan megvakított hat lovat az angliai Hampshire-ben. A törvényszéken dolgozó fiatal bírónő felkeresi barátját, Martin Dysartot, a neves pszichiátert, és felkéri arra, hogy vizsgálja meg a fiatal férfit. Az orvos terápiás beszélgetésekkel próbál közel kerülni Alanhez, azonban az ő lelke is feltárul a történet során.
Az október 6-án érkező előadás rendezője, Hargitai Iván különleges térelrendezéssel „kifordítja” a színházat, mivel egy bravúros húzással a színpadra ülteti a nézőket, megteremtve az Equushoz dukáló intim közeget. − Ez a darab egy orvos-beteg viszonyról szól, és az, hogy
a közönség a színpadról a darab háttereként a nézőteret látja, egyfajta megborult világ érzetét kelti.
Kicsit olyan, mintha a fiú és az pszichiáter agyába is behatolnánk. Maga a történet adja azt, hogy milyen tereket igényel. Kifejezetten filmes a szerkezete, egymásba folynak a jelenetek, tehát a gyors átdíszítésekre eleve nincs is mód. Bizonyos értelemben ez egy Shakespeare-színpad. Itt pillanatok alatt változik a hely és az idő, és ehhez attraktív környezetet kellett megalkotnunk. Inkább bonyolult térhasználatról beszélnék, mintsem díszletről − összegezte a különleges látványvilággal kapcsolatos inspirációkat Hargitai Iván, aki hangsúlyozta: nagyon büszke arra, hogy Huszárik Kata segítségével sikerült elérni azt, hogy Huszárik Zoltán Elégia című filmje is megjelenik a darabban. − A hazai kísérleti film genezisét jelentő mű nem egy kis dísz ebben a történetben, hanem
úgy sikerült használnunk a részleteit, hogy azok szervesen kapcsolódnak a történethez.
Ez véletlen, de annál tökéletesebb találkozás a film és a darab között, remekül illusztrálja az állatok és emberek viszonyát.
A darab rendezője lapunknak a színmű kiválasztása kapcsán úgy fogalmazott: befolyásolta a Martin Dysartot alakító Fila Balázzsal és az Alan Strange-et játszó Fekete Gáborral való kiváló munkakapcsolata. − Fontos ebben a műben a két főszereplőnek az egymásra hangolódási készsége, és ez a két művész alkalmas arra, hogy ezt a nehéz feladatot, szerepet életre keltse. Az Equus egy rendkívüli pszichológiai krimi, izgalmas, civilizációs esszétörténet, komoly látlelete az utóbbi évtizedeknek. Brutálisan őszinte modern tragédia, amely órási érzelmi amplitúdón mozog, és a lélek gyógyítását, a szabadság határait vizsgálja.
A József Attila Színház tolmácsolásában életre hívott darab intenzív koreográfiával, asszociatív képekkel, táncszínházi elemekkel, elképesztő energiákkal meséli el azt, ahogy Alan az összes gátlásától megszabadul.
Minden evilágit maga mögé utasít, és teljesen lecsupaszítva, a legősibb ösztöneit felszabadítva egyesül azzal a lóistennel, akit mindennél jobban magasztal. Hargitai Iván szerint a történet felhívja a nézők figyelmét arra, hogy az a nyugati civilizáció, amiben élünk, egyfajta öntelt kultúra, tele van frusztrációval, irigységgel, gyűlölettel. − A természettel való kapcsolatunkat teljesen elvesztettük. Az eredendő érzelmeinket, indulatainkat nem éljük meg, helyette rohanunk egyik munkahelyről a másikra, egyik feladattól a másikig, miközben a fontos dolgokra nem jut idő, emiatt frusztrált életet élünk – fogalmazott az alkotó.
Borítókép: A Fekete Gábor által megformált Alan a darab végén teljesen kivetkőzik magából (Fotó: Kurucz Árpád)
