Hogyan hat a ma emberére a negyvenéves lemez?
Ha valaki friss füllel ült be az arénába, akár azt is hihette, hogy a koncert átgondolt és szerkesztett zenei performansz, ahol a próza és a dalok egymást kiegészítve hangzanak el. Ez igaz is lenne, kivéve, hogy magának az albumnak ilyen a szerkezete.
Habár minden hang, minden szólam és szóló a helyén volt, sokakban ébreszthetett hiányérzetet, hogy ez bizony már nem a Hobo Blues Band, és már soha nem is lesz az. Az egykori bandát és Bill kapitány hangját nem lehet és nem is kell utánozni.
A látvány terén viszonylag konzervatív megközelítéssel találkozhattunk. Hobo a tőle nem idegen clown szerepben és jelmezben állt színpadra, míg zenésztársai öltözete visszafogott volt. Az 1984-es koncerttől eltérően sem díszlet, sem táncosok, színészek, sem trambulin nem színesítette a játékot – a művészek inkább a zenei tartalomra koncentráltak.
Az eredeti bemutatót ugyanezen a helyszínen, az akkor még frissen felépült Budapest Sportcsarnokban tartották, ezt Szikora János rendezte.
A koncert színházi megoldásokkal, eljátszott jelenetekkel színesítette az élményt. A műsort egyébként a Magyar Televízió rögzítette, és elérhető a YouTube-on. A színpadias megoldások helyett tegnap a zenéé és a szövegé volt a főszerep. Az 1984-es koncert játékos hangulatát pedig a kivetítőn látható rajzolt figurák animációi és absztrakt vizuális megoldásai idézték fel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!