Bret Easton Ellis a kaliforniai Los Angelesben született. Apja ingatlanfejlesztő, anyja háztartásbeli volt. Már gyerekként írt, szüleinek illusztrált, precízen szerkesztett mesekönyveket készített karácsonyra. Szülei 1982-es válása, valamint édesapja alkoholizmusa nagymértékben hatott az érzékeny kamaszra, az átélt események később stilizáltan újra meg újra feltűntek műveiben.
Íróvá válásában meghatározó szerepet játszott Ernest Hemingway és Joan Didion minimalista prózája. Mégis, a középiskolát követően, a vermonti Bennington College hallgatójaként először zenét tanult, és csak később fordult érdeklődése az irodalom felé.
Mindössze huszonegy évesen, 1985-ben jelent meg első regénye, a Nullánál is kevesebb, amely azonnal sikerkönyv lett. Főszereplői Los Angeles-i fiatalok, akik hiába keresnek kitörési pontot értelmetlen, jövő és múlt nélküli életük csapdájából, rajtuk még a gazdagság, a promiszkuitás és a kábítószerek sem segíthetnek.
Miként arra a regény egyik emblematikusan kétértelmű mondata rávilágít – amely ajánlatként és figyelmeztetésként egyaránt olvasható, a menedék és a fenyegetettség képzeteit összekapcsolva –: „Itt eltűnhetsz.”
Ellis mellett Jay McInerney, Tama Janowitz, Mark Lindquist és Jill Eisenstadt prózája ragadta meg a legpontosabban a korszellemet, nem csoda, hogy a kritikusok, az X vagyMTV-generáció szószólóivá emelték őket. Stílusukra kimutathatóan hatott Raymond Carver szenvtelen írásmódja, ugyanakkor az elbeszélői nézőpontjuk szubjektivitásában egymásra hasonlítottak, a sajtó hamarosan Brat Pack („kölyökfalka”) néven emlegette őket.
Az alkotó 1987-ben New Yorkba költözött, és még ugyanebben az évben megjelent A vonzás szabályai című műve, amely bár nem okozott akkora meglepetést, mint az első könyve, mégis remek kritikákat kapott. A technikailag komplexebb, Joyce és Nabokov írásművészetét idéző regényében továbbra is számos kulturális, elsősorban popzenei utalás kapott helyet a szexualitást nyíltan ábrázoló, számos elbeszélőt megszólaltató történetben.
Harmadik regénye, az 1991-ben megjelent Amerikai Psycho kiadását hangos botrányok kísérték. A könyv érzékletes nyíltsággal mutatja be a látszólag normális Wall Street-i üzletemberek életét élő Patrick Bateman embertelen gyilkosságait – vagy a megbízhatatlan elbeszélő miatt, eldönthetetlenül: fantáziálásait.
A könyv kritikai fogadtatása szinte példa nélkül áll az amerikai könyvkiadás történetében. A regény recenzorai kivétel nélkül elítélték mind a mű kegyetlen, gátlástalan és minden tekintetben perverz erkölcsiségét, mind a megítélésük szerint elnagyolt cselekményvezetést és a hiteltelen jellemeket. Feminista szervezetek nyílt nőgyűlölettel vádolták a nyilvánvalóan szatirikus művet, a kiadó elleni bojkottra szólítva fel. Ráadásul számos könyvforgalmazó visszalépett a regény terjesztésétől, sőt az Amerikai Psycho az úgynevezett magasirodalmi alkotások közül elsőként részesült abban a megkülönböztetésben, hogy az Ausztrál Film- és Irodalomminősítő Intézet „Csak tizennyolc éven felülieknek” besorolással látta el.
Így a könyvet a pornómagazinokhoz hasonlóan, kizárólag lefóliázva, felnőtteknek adhatták el. Nem kis részben a körülötte dagadó botrány miatt, a mára klasszikusnak számító, hiperrealista regényt már az első héten több mint százezer példányban vásárolták meg.
Ellis 1994-ben Az informátorok című, gondosan megformált novelláskötettel jelentkezett. 1998-ban jelent meg a Glamoráma, amelyben ismételten a pornográfiába hajló, nyílt szexualitás és brutális erőszak dominál, ám ezúttal nem a fogyasztói társadalom egésze áll a szöveg célkeresztjében, hanem annak egyik privilegizált szegmense, a hírességekkel és modellekkel benépesített szépségipar.
Hosszú hallgatás után, 2005-ben publikálta Holdpark című regényét. Ügyes és gondosan kidolgozott marketingkampány kíséretében dobták piacra, amelynek részét alkotta a regénybeli Bret Easton Ellis fiktív életének valósként való tálalása. Ehhez az interneten tettek közzé közös képeket nem létező feleségével és barátaival, így „hitelesítetve” a történetet.
2010-ben jelentkezett a Nullánál is kevesebb történetét folytató, az életmű addigi szakaszát mintegy szimbolikusan lezáró Királyi hálószobák című regényével. A 2019-es Fehér című kötete életrajzi visszatekintések, valamint az amerikai társadalom-politika-kultúra mentálhigiénés állapotairól szóló értekezések gyűjteményeként jelent meg.
Visszatérve az önéletrajz és fikció határterületére, 2023-ban A szilánkok címmel publikált regényt, amelynek főszereplője egy 17 éves fiú, bizonyos Bret Ellis, aki éppen első regényén, a Nullánál is kevesebben dolgozik, miközben szülővárosában egy sorozatgyilkos szedi áldozatait. A könyvet ajánlójában az áll: „Senkinek.”
Szinte valamennyi regényét megfilmesítették - az Informátorokat maga Ellis rendezte -, az Amerikai Psycho-ból sikeres musical is készült. Évek óta ír forgatókönyveket, rendez, saját podcastje van.
2008-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt, ahol személyesen vette át a fesztivál nagydíját.
Borítókép: Az X generációs írók egyik legismertebb alkotója, Bret Easton Ellis (Forrás: Getty Images)
