Ficsku Pál az Irodalmi Jelen oldalán ezt írta magáról: „Önéletrajzaimat egy Hervay Gizella sorral szoktam kezdeni: »én térképen tanultam járni«, utalva ezzel arra, hogy 35 éves korom ellenére jelenleg a 21. lakásban élek. Amúgy 1967-ben születtem Debrecenben Gyulai Csaba néven a Homok u. 39 alatt, ami arról híres, hogy húsz méterre van tőle a Makk Tizes nevű kocsma, talán innen ered a kocsmák iránti vonzódásom. 1990-ben a pécsi István borozóban kaptam a Ficsku Pál nevet, amely nyelvészetileg a Pu Fi és a Pu Fi Csku nevekből vezethető le. Évekig büfékocsikban éltem – lásd Hervay. Ritkán írok.” A Szépírók Társasága oldalán pedig ez olvasható, szintén tőle: „Író, hírügynök (...) Írásaimat lefordították német, angol, francia, olasz, lengyel, cseh, szlovák, bolgár, szerb, szlovén, norvég, tibeti nyelvekre. Legutolsó könyvem (amely részben a gyerekeimről, részben a lombik-létről szól), a Gyerekgyár angliai és csehországi kiadása folyamatban van, a lengyel, francia, német és szerb fordítása készül.”
Írásai többek között megjelennek az Élet és Irodalomban, az Alföldben, a Mozgó Világban és a Törökfürdőben, valamint öt önálló kötetet publikált. Mindemellett is kalandos életutat járt be: volt az Új Holnap főszerkesztője, dolgozott restaurátorsegédként, írt filmforgatókönyvet, volt a Nyugat című tévéműsor szerkesztője, egyetemi óraadó, négy hónapig pedig még gimnáziumi tanár is.
Az általa alapított Pufi Pressz kiadó saját könyvén túl többek között Kéri Piroska, Nagy Atilla Kristóf, Bozsik Péter és Bereményi Géza műveit jelentette meg.
Önálló kötetei:
- A videodisznók esete és más történetek (Seneca Kiadó, 1995)
- Élni három nővel (Seneca Kiadó, 1997)
- Matatás a végeken (Seneca Kiadó, 1999)
- Szakbarbárok (Pufi Pressz, 2001)
- Gyerekgyár (Ulpius Ház, 2006)
Borítókép: Ficsku Pál író (fotó: Kis Norbert)
