Japán hihetetlenül vonzó világ az európai ember számára. Úgy keveredik az ország ősi és rendkívül egyedi kultúrája a II. világháború óta begyűrűzött nyugati szokásokkal, hogy mégsem oldódik fel benne. Japán még ma is egzotikus világnak számít, ahol rengeteg a felfedezni való. Ennek adhat új lendületet A sógun című tízrészes minisorozat, amely február 27. óta látható a Disney+ streamingplatformon.
Hajótöröttből japán harcos
A széria James Clavell 1975-ben kiadott hasonló című, világszerte bestsellerré vált regényének újabb adaptációja az 1980-as, Richard Chamberlain főszerepélésével készült ötrészes sorozat után. A történet az 1600-as évek Japánjában játszódik, ahol az európaiakat még csak a portugál kereskedők és a jezsuita hittérítők képviselték. Ebbe a furcsa, zárt, polgárháborús világba csöppen bele a hajótörést szenvedett angol tengerész, John Blackthorne. A brit férfi tudása kapóra jön a hatalmáért harcoló Yoshii Toranaga nagyúrnak (japánul daimjó), miközben összetett kapcsolat alakul ki tolmácsukkal, Toda Marikóval.
A daimjók a feudális Japánban saját hadsereggel rendelkező nagybirtokosok voltak, akik azonban alárendelt szerepben voltak a sógunokkal szemben, akik a szigetországban a tényleges politikai hatalmat birtokolták az inkább csak tiszteletbeli szerepet betöltő császárral szemben. Ha tehát egy hadúr sógunná vált, Japán vezetője is lett egyben.
Ezért jó A sógun
A sógun nem az eredeti sorozat remake-je, hanem teljesen egyedi alkotás, ami ráadásul több szempontból kiemelkedik a mai filmes mezőnyből.
A főbb szerepekben a Blackthorne-t alakító Cosmo Jarvison kívül egytől egyig Japán-szerte elismert színészek játszanak, s a felvételek többsége is Japánban készült. Elképesztő az FX által gyártott sorozat látványvilága: a készítők olyan mesterien játszanak a színekkel, fényekkel és a beállításokkal, ami egészen egyedi élményhez juttatja a nézőt. Ráadásul itt is megmutatkozik a limitált számú részből álló, minőségi sorozatok előnye az egész estés filmekkel szemben, főképp könyvadaptációk esetében. Itt ugyanis több idő és lehetőség van hitelesen és koherens formában feldolgozni az eredeti történetet, amelyet így kevésbé kell eltorzítani.
A sógun az év egyik legjobban várt sorozataként bepillantást enged a szamuráj kultúrába is. A középkorban a hadurukat szolgáló japán harcosok – akik egyben egy szűk, de kiváltságos társadalmi réteget is alkottak –, kiváló fegyverforgatók voltak, és joguk volt embert ölni, ha az érdek megkívánta. Kezdetben az íj volt a főbb fegyverük, később ezt felváltotta a jellegzetes alakú kard, a katana, de egy igazi szamuráj enélkül is képes volt gyilkolni.
A legjobb szamurájfilmek
Nem csoda, hogy a szamurájok világát számos film feldolgozta. A legjobbak közé tartoznak a japán rendezőlegenda, Akira Kurosawa alkotásai, amelyek a nyugati világban is népszerűvé váltak, és hozzájárultak a szamurájkultusz elterjedéséhez. Kurosawa legjobb szamurájfilmjei közé tartozik az 1954-es A hét szamuráj, az 1961-es A testőr, vagy az 1950-es A vihar kapujában című alkotások, amelyek később Hollywoodot is inspirálták.
A Csillagok háborújában például számos elem feltűnik a Kurosawa-filmekből, Dart Vader sisakját például a szamurájok öltözete ihlette, a Star Wars: Új remény című film alapsztorija pedig a japán rendező Rejtett erőd című, 1958-as kalandfilmjének alapmotívumára épül.
A szamurájtéma feldolgozásából tehát természetesen az amerikaiak sem maradhattak ki, az egyik legismertebb alkotás a 2003-as Az utolsó szamuráj Tom Cruise-zal a főszerepben vagy a tíz évvel később bemutatott 47 Ronin Keanu Reevesszel, bár utóbbi nem tartozik a legjobban sikerült szamurájfilmek közé.
A sógun tehát saját jogán is remek sorozat, ám ahhoz is hozzájárul, hogy a Japán kultúrát és a szamurájok világát kicsit jobban megismerjük, s izgalmas utazást tegyünk az egzotikus keletre, ha már unjuk a Nyugat témáit.
