6. Virágkötészet a legfelsőbb szinteken
Az ikebana a virágok elrendezésének évszázados gyakorlata, amit Kínából vettek át, de Japánban fejlesztettek tökélyre. A hatalmas műgonddal elrendezett virágoknak nem csak a fajtája, a színe, vagy a formája volt fontos, de kiemelten figyeltek a közöttük lévő arányos távolság megtartására is. Ez a technika annak idején a klasszikus „kifinomult művészetek” trilógiájához tartozott: kadō, a virágok útja, kōdō, a füstölők útja és chadō, a tea útja.
7. 250 évre bezárva
Egyedülálló lehetősége volt Japánnak arra, hogy más nemzetek minimális befolyása mellett alakítsa ki identitását. A szakoku (szó szerint bezárt ország) a Tokugawa-sógunátus (az Edo-korszak katonai kormánya) által 1603 és 1853 között bevezetett politikai intézkedés azt jelentette, hogy külföldi nem léphetett be, és japán nem hagyhatta el az országot. Mindezt azért, hogy távol tartsanak minden vallási és gyarmatosítási szándékot, elsősorban a keresztény hódítókét. Természetesen nem volt teljes az elszigeteltség, ez idő alatt a kereskedelem és a külföldi kapcsolatok, ha szigorúan is, de korlátozottan engedélyezve voltak. A blokád 1853-ban ért véget, ami egyben utat nyitott Japán modernizációjához.

+1: A világhírű történet, ami megismertette Japánt a világgal
William Adams volt az első angol, aki elérte Japánt. Kalandos élete több írót is megihletett, a legnagyobb sikert azonban egyértelműen James Clavell 1975-ben megjelent A sógun (Shōgun) című bestseller aratta, aki a regény főszereplőjét a hajósról mintázta. A könyvből a 80-as években amerikai filmsorozat is készült, aminek nézettsége világszerte, így itthon is rekordokat döntött. Érdekesség, hogy Simada Jóko (Marikó), a főhősnőt játszó színésznő alig beszélt angolul. A szerepre nyelv- és beszédtanár segítségével készült, alakítása pedig annyira átütő volt, hogy Golden Globe-díjjal ismerték el.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!