A magányos természetű és visszahúzódó költő hiába tudhatta magáénak pályatársai elismerését és barátságát, a reménytelen szerelem okozta fájdalom mégis meghatározó mozzanata volt életének és munkásságának egyaránt.
Juhász Gyuláról szóló rövid cikkünkben az alábbi témákat érintjük:
- Mi ihlette költészetét?
- Ki volt az Anna-versek múzsája?
- Sikerek beárnyékolója a reménytelen szerelem?
Juhász Gyula 1883. április 4-én Szegeden látta meg a napvilágot, élményei jelentős részét szülővárosából és környékbeli vidékekből merítette: közel került a dél-alföldi táj jellegzetes vonásaihoz.
Szerelmi lírái mellett a költő tájköltészete is kimagaslik – melankolikus költemények ezek.
Idővel a vidéki Magyarországról Pestre került, az egyetemen magyart és latint tanult, tanárként viszont hazánk különféle kisvárosaiban gyakorolta mesterségét – többek közt Lévára és Szakolcára szólította hivatása. Ekkor kezdődött Juhász idegbaja is, melyben közrejátszott, hogy a szellemi és irodalmi vérkeringéstől messze kényszerült dolgozni. A Nyugat első nemzedékének tagja, azonban versei nagyobb mértékben inkább vidéki lapok hasábjain jelentek meg.
Forrás: Fortepan
Tiszai csönd
Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.
Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók!
Az Anna-versek keletkezése
Életének egyik kiemelkedő helyszíne Nagyvárad, ahol nemcsak az akkoriban a Holnap című antológiát szerkesztő Ady Endrével kötött ismeretséget, hanem beleszeretett Sárvári Anna színésznőbe, akinek az Anna-verseket köszönheti a magyar szerelmi lírai kánon és nem utolsósorban természetesen a lírai alkotásokat kedvelő olvasóközönség. Az úgynevezett Anna-verseket a mai napig a magyar szerelmi líra legszebb darabjainak tartják.
Juhász Gyula a magyar költészet egyik legnagyobb szerelmi lírikusa, a beteljesült szerelem mégsem adatott meg neki. A leggyönyörűbb költeményeket egy színésznőhöz, Sárvári Annához írta, aki élete utolsó pillanatában a neki címzett versekbe kapaszkodott
– írta a Fidelio egy korábbi, Juhász Gyula múzsájáról szóló cikkében.
A tragikus sorsú költő
A háromszor elnyert rangos kitüntetés, a Baumgarten-díj és az irodalmi siker ellenére hangulata melankolikus volt, valódi társra magánéletében sosem lelt – szerelme beteljesületlen maradt. 1937 tavaszán önkezével vetett véget életének. Örök nyugalomra Szegeden helyezték, sírja a Belvárosi temetőben található, költészetére azonban mai napig emlékezünk:
a magyar szerelmi líra megkerülhetetlen alakja, a XX. század kiemelkedő költője, legfontosabb verseivel valamennyi diák már az iskolában megismerkedik.
Juhász Gyula-portré
Néhány éve a Kieselbach Galéria aukcióján bukkant fel egy 1928-as szegedi fotóról készült festmény. A Kísértés című alkotást Scheiber Hugó festette. A másodlagos piacon megjelenő képet egymillió-háromszázezer forint kikiáltási áron hirdették, becsértékként pedig a két- és hárommillió forint közötti leütési árat valószínűsítettek, érdekesség azonban, hogy a katalógusban nem tüntették fel az adatok között, hogy Juhász Gyula szerepelne a táblaképen — a hírről korábban a Délmagyar számolt be.
