A rezsim, avagy főnéni az ország élén – groteszk diktátorhibrid Közép-Európában

Kate Winslet nagyot alakít a félbolond országfő szerepében, aki ki sem mozdul palotájából, miközben hűséges katonakegyence befolyása alá kerül. Az elképzelt közép-európai állam vezetője számos mai és korábbi önkényúr paródiája, A Rezsim című szatirikus filmsorozat felmutatja egy diktatórikus rendszer törvényszerűségeit.

A rezsim című filmsorozat két főhőse,a kancellár (Kate Winslet) és tizedes(Matthias Schoenaerts).

A politikai szatíra nálunk igen kedvelt műfaj, a rendszerváltás előtt talán az egyik legfontosabb zsáner volt, amin lehetett kacagni, bosszankodni, és azt hinni, hogy minden rendben van, hiszen ilyet is lehet látni, olvasni.

A magyar nézők talán éppen ezért szívesen nézik meg A rezsimet, legalábbis azok, akiket foglakoztat a kül- és belpolitika, és már az átkosban is megtapasztalhatták egy diktatórikus rendszer sajátságos természetét. Will Tracy és Stephen Frears minisorozata Kate Winslettel a főszerepben ígéretes alkotásnak tűnt. 

Kate Winslet a Rezsim című sorozatban Fotó: HBO Magyarország/Miya Mizuno 

Diktátor a pácban – A rezsim úrnőjének kórképe

A rezsim egy fiktív közép-európai országban játszódik, ahol Elena Vernham (Kate Winslet) kancellár szorgalmasan építgeti önkényuralmi rendszerét és saját kultuszát. Ám láthatóan nagy rá a kabát: mentális állapota igen labilis, szorong, pánikbetegségre utaló tüneteket produkál, és kiütközik rajta hipochondriája. Zavarodottságát az is mutatja, hogy apja holttestét megőrzi egy nyitott koporsóban, beszél hozzá, hol vitatkozik vele, szidja, hol bocsánatot kér, vall neki. 

Elenának kiváló szónoki képességei vannak, meg tudja nyerni „népét ” demagóg retorikájával, de ha leszáll az olümposzi magasságokból, a világtól elzárt luxuspalotájából, nehezen viseli a kisemberek közelségét.

És bár a nyilvánosság előtt megjátssza a demokratikus vezetőt, a legkeményebb eszközöktől sem riad vissza, a legsunyibb módszereket is elfogadhatónak tartja. 

Kate Winslet, A rezsim című sorozat kancellárja Fotó: HBO Magyarország/Miya Mizuno

Böllér a rezsim élén

A bizonytalan kancellár maga mellé vesz egy kőkemény katonát, akit „böllérnek” csúfolnak, mivel kegyetlenül vérbe fojtott egy szelídebb bányászlázadást. Herbert Zubak tizedes igazi hazafi, hűsége meginghatatlan, feltétel nélkül rajong a kancellárért, ráadásul bele is szeret. A tizedes népi gyógyászattal nyugtatja úrnője zaklatott lelkét, és Elena csakhamar kivirul mellette.

 Úgy tűnik, a kancellár céljainak és igényeinek jobban megfelel az újdonsült katonabáró, mint a kifinomult, megalkuvó értelmiségi politikusok.

A katona csakhamar az ország második embere lesz, határozottságával a kancellárt is befolyásolni tudja. Viszonyuk igen sajátságos, a kancellár is vonzódik Zubakhoz, és ez a változó intenzitású kapcsolat lesz a sorozat egyik fő szála. A tizedes egyszerű lélek, úgy ordítja le a fejét a legmagasabb rangú kormánytagoknak, ahogy az újdonsült bakáknak szokták. Nem gátlástalan törtető, javára írandó, hogy amikor már élet-halál ura, akkor is tizedes marad, semmiféle jól hangzó címmel, ranggal nem jutalmazza meg magát. Zubak pápább a pápánál, hazája iránti elkötelezettsége erősebb, mint uráé; a diplomáciai ügyeskedéseket nem szenvedheti, inkább fejjel megy a falnak. Az észszerű kompromisszumokról hamar lebeszéli befolyásolható úrnőjét. Tudja, mit akar, és ez a határozottság meggyőzi a kancellárt.

A rezsim két önkényura, Kate Winslet és Matthias Schoenaerts Fotó: HBO Magyarország/Miya Mizuno

Szatíra mérsékelt módban
 

Kate Winslet érezhetően lubickol a paranoiás, gyakran zavarodott diktátor szerepében. Matthias Schoenaerts is meggyőzően alakítja Zubak tizedest, és a kormánytagok is elfogadhatóan jelenítik meg a különböző karakterű politikusokat; bár inkább archetípusok, leegyszerűsített figurák. 

Van itt a teljes megalkuvásig lojális, hízelgő udvarnok, az önkényúrt a problémákkal szembesítő, viszonylag karakán államférfi, és még néhány középutas.

A leegyszerűsítés egyébként nemcsak rájuk igaz, sok szereplő, sőt, a fő(anti)hősök sem túl árnyalt jellemek; de talán egy szatíránál megbocsátható, ahol a túlzás, a groteszk karikírozás műfaji elem. 

A tanú című film plakátja. Ki ne emlékezne a legjobb magyar politikai szatírára? 

Önkényurak, sorakozó!

Az alkotók gyakran utalnak ma is regnáló államférfiakra, és legalább annyiszor eszünkbe juthatnak a „dicső elődök”, Sztálin, Hitler, Mao.

Ezeket jól összekutyulják, és talán éppen ezzel esnek időnként túlzásba. Abszurd jelenetek tarkítják a filmsorozatot, amik mérsékelt nevetésre bírhatják a nézőt, ízléstől függően; és akciókban sem szűkölködik a sorozat, hiszen a vége felé egy nagyszabású lázadással is szembe kell néznie a kancellárnak és sleppjének. Összességében egy kevert műfajú, viszonylag szórakoztató sorozattal van dolgunk, amelybe sok mindent bele akartak pakolni az alkotók; talán ezért is nem mondható jónak a sorozat, hiszen tudjuk jól: a kevesebb néha több. 

HBO: A rezsim