A híres festő 1904. május 11-én született Spanyolországban, egy egészen kicsi városban, Figuerasban. Művészetére nagy hatással volt katalán származása. Salvador Dalí jómódú családba született, azonban a háttérben feloldhatatlan ellentmondás húzódott meg édesanyja vallásossága és édesapja materializmusa között – írja a Múltkor.
Salvador Dalí fiatalkora
Dalí egészen fiatal volt még, amikor elvesztette édesanyját, azonban ebben az időszakban nyert felvételt a madridi Dan Fernando Képzőművészeti Akadémiára is – tanulmányainak köszönhetően olyan, szintén meghatározó spanyol alkotókkal kötött barátságot, mint a költőként tevékenykedő García Lorca vagy a szürrealista filmkészítő, Luis Buñuel.
Az akadémiai évek azonban nem alakultak szerencsésen Dalí számára: habár voltak szakmai sikerei, természetéből adódóan számos kritikával illette mestereit, mely magatartás végül eltanácsoláshoz vezetett és pár hétre börtönbe is zárták a katalán szeparatizmus támogatásának vádjával.
Kezdeti képein az olyan irányzatok jegyei láthatók, mint a futurizmus és a metafizikus festészet. Dalí később kapcsolatba került Picassóval is és csatlakozott a szürrealistákhoz. Salvador Dalí első szürrealista képének az 1926-ban készült A méz édesebb a vérnél című művét tartják.
A művész látomásai éltették festészetét – annak érdekében, hogy azokat felszínre tudja hozni, a paranoia-kritikai módszerrel próbálkozott.
Fordulópontot jelentett számára a szerelem: Paul Éluard költő felesége nagy hatást gyakorolt rá – az orosz származású Gala vált Dalí múzsájává. A Dalínál tíz évvel idősebb Gala 1934-ben elvált, majd haláláig a festő társa és menedzsere lett.
A szürrealizmus nagyágyúja
Dalí 1929-tól már ünnepelt szürrealista festőként élte mindennapjait.
Képei mára a legimpozánsabb gyűjteményekben találhatók és neves múzeumokban állítják ki őket.
Leghíresebb festményei a mai napig magával ragadják a közönséget.
Az emlékezet állandósága című festményen a szétfolyó órákkal a kemény és lágy ellentétpárja került előtérbe, de az Álom egy gránátalmafa körül repkedő méhről című képen már a mozdulatlanság és felfüggesztettség témái hangsúlyosak. Híres még az Elfolyó idő, már a művész későbbi korszakában, az 1950-es években festett műve, mely az olvadó sajtra emlékeztető óraszerkezeten keresztül az idő múlásának pusztító hatására reflektál.
Dalí szürrealista filmeket is készített – Az andalúziai kutya 1928-ban, az Aranykor 1930-ban jelent meg.
1940-től az Egyesült Államokban élt Galával, ahol díszleteket és jelmezeket tervezett, luxusboltokat rendezett be, ékszereket és reklámkampányt tervezett, de legfőképp minden eszközzel magát népszerűsítette. Képeiből 1941-ben a New York-i Modern Művészetek Múzeumában rendeztek kiállítást, amelyet aztán több nagyvárosban is bemutattak.
Kései évek
1949-ben tértek vissza Spanyolországba, Portlligat faluba költöztek.
Dalí vallásos és erotikus képeket festett, gyermekkori emlékeit és Galát egyaránt megörökítette.
Szobrokat alkotott, és Dante Isteni színjátékát, a Carment, Rabelais Gargantua és Pantagrueljét, Voltaire Candide-ját, valamint Cervantes Don Quijote-ját illusztrálta.
Az 1960-as évek közepétől három földrész legnevesebb múzeumaiban voltak kiállításai, szülővárosában, Figuerasban 1974-ben, a floridai St. Petersburgban pedig 1982-ben avatták fel múzeumát.
Dalí 1980-tól mozgásszervi betegsége miatt már nem tudott festeni, még jobban megtörte imádott feleségének 1982-ben bekövetkezett halála.
A depresszióba esett művész ezután visszavonultan élt szülővárosában 1989. január 23-án bekövetkezett haláláig.
