Elfolyó órák, angyalok, pillangók, Vénusz – csupán néhány téma, amely megihlette Salvador Dalít, aki a XX. század egyik legnagyobb hatású művésze, a szürrealizmus maga. Ám azt talán kevesen tudják, hogy az extravagáns, mindenben a különcséget kereső Dalí nemcsak festő volt, hanem egy rendkívül sokrétű művész, aki a szobrászat, az irodalom, a mozgókép, a bútortervezés sőt az ékszerek és a reklámkészítés világában is maradandót alkotott. Az ő elképesztően szerteágazó művészetének egy darabját ismerhetjük meg most közelebbről, hiszen a Salvador Dalí-kiállítás több mint százötven, hazánkban eddig nem látott alkotását vonultatja fel.

Mint a tárlat csütörtöki sajtóbemutatóján elhangzott, a gazdag anyag a Párizsban élő Beniamino Levi műgyűjtő magángyűjteményéből származik, aki személyesen ismerte Salvador Dalít. Sőt ő biztatta arra a művészt, hogy készítsen szobrokat, jelenítse meg három dimenzióban a munkáit.
A szobroknak olyan nagy sikerük lett a művészi körökben, hogy később Beniamino Levi direkt megbízásokat adott Dalínak, hogy készítsen szobrokat.
Ezekből és litográfiáiból láthatunk válogatást a tárlaton.
Minden különcségem, minden következetlenségem életem tragikus állandója […] Be akarom bizonyítani, hogy nem a halott testvér vagyok, hanem az élő
– olvashatjuk a tárlat elején, s nem meglepő, hogy amikor Dalí rendkívül tehetséges művésznek bizonyult, a szürrealizmus – a valóság természetének feltárása – volt rá nagy hatással.
Salvador Dalí szobrait és litográfiáit láthatjuk a budapesti tárlaton
Beljebb haladva litográfiáival találkozunk elsőként, majd az Űrvénusz, A csiga és az angyal, Az idő tánca III, Az idő asszonya című bronzszobrok uralják a teret. Dalí képei közül az olvadó óra a legismertebb.
Az idő fogalma rögeszméjévé vált és az olvadó óra képét számos művében megjelenítette.
Az idő tánca III című szobornak Dalí egyfajta dinamizmust kölcsönöz, az óra valósággal táncol. És ebben a szoborban az óra váratlan kontrasztba kerül a kemény és durva fatörzzsel, amelyen nyugszik. Egyesek úgy vélik, Dalí az óráiban Albert Einstein relativitáselméletét jeleníti meg, a táncoló óra az időutazás koncepcióját illusztrálja. A női kecsességnek és szépségnek hódol Az idő asszonya szoborral, s itt a lágy óra arra utal, hogy az asszony jól tudja, a szépség idővel elhalványul.