A beszélgetés elég messziről, a Schenk katonáktól indult, amelyek a 70-es években kapható műanyag játékkatonák voltak. Kiderült, hogy mindketten játszottak gyermekkorukban ilyenekkel. Babucs Zoltán elmondta, hogy ezek az eredetileg német Playmobil gyártmányú játékkatonák magyar verziói voltak, s arról érdeklődött Kertai Zalántól, hogy vajon a hagyományőrzés, a történelem szeretetének kialakulásában nála ezek a játékok szerepet játszottak-e. A festőművész elmondta, hogy mindenképpen, főleg a hadtörténetet szerette meg, mert ezekkel a babákkal ostromokat, csatákat játszottak gyerekként.
– Bevallom, én Németországból 74-75 környékén még Playmobilt is kaptam, ha jól emlékszem egy gyalogos dobos volt piros mentében, fehér nadrágban, de a Schenk katonák indították el ezt a történelemszeretetet.
Az volt a szerencsém, hogy Debrecenben egy lakótelepen nőttem fel, ahol lehetett fogni a román tévét, amin voltak westernfilmek is. Ezeket játszottuk el a Schenk katonákkal, cowboyokkal. Emlékszem, anyukám mondta, hogy ez amerikai hamisított történelem, és ezért én ezzel elkezdtem foglalkozni. Volt egy könyvünk, Dee Browntól A vadnyugat története indián szemmel, és abban le voltak írva komolyabb dolgok. Elkezdtem összehasonlítani a filmet a valósággal, elkezdett érdekelni a hagyományőrzés.
Aztán találkoztam a 48-as huszárokkal A forradalom és szabadságharc képes története című könyvben, aminek a fedőlapján Görgei komáromi lovasrohama van. Nagyon stimmeltek ezek a kis figurák, amiket úgy vettem, hogy amikor apám este lerakta a nadrágját, kihullott belőle az aprópénz, olyan 10-15 forint, amiket összeszedtem és elmentem a trafikba venni például egy lovast – jegyezte meg Kertai Zalán.
A festőművész elmondta, hogy nagyon szerette a könyveket is, főleg amelyekben szép képek, illusztrációk voltak, például a Történelmi világatlaszt, ami tele volt fényképpel, rajzzal, Magyarország térképével, illetve Barcy Zoltán–Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege is komoly inspirációt adott neki.
Arra a kérdésre, hogy mikor indult el benne a képzőművészet iránti indíttatás, a művész elmesélte, hogy már gyerekkorában jól rajzolt.
– Ezt örököltem, hiszen apám építészmérnök, nagyon jól rajzolt, eredetileg festőművész akart lenni. Én is mindent lerajzoltam a vadnyugattól kezdve a történelmen keresztül, amit kinéztem a könyvekből. 14-15 éves koromban mondták, hogy érdemes lenne rajzot tanulnom, és akkor suli mellett esténként eljártam a debreceni Medgyessy rajzkörbe, és ott látvány utáni fény-árnyék portré rajzolást tanultunk. A régi mesterektől akkor még meg lehetett tanulni a realizmus követelményeit, de a festésre ott már igazából nem került sor, mert szénrajzzal is évekig kell szenvedni, mire abból egy normális látásmód lesz – tette hozzá Kertai Zalán, aki elmondta, hogy
a festészettel kamaszként kezdett foglalkozni, Boris Vallejo képeket másolt, illetve mivel akkoriban kezdett divatba jönni a body-building, edzőtermeket dekorált Schwarzenegger-, Sergio Oliva- meg Stallone-képekkel.
– Megpróbáltam a képzőművészetit, másodjára sikerült. Ott meg rögtön az ember elé került maga a festészet. Nem hagyományőrzés meg történelmi festészet volt. Egy elég komoly absztrakt festőhöz, Molnár Sándorhoz kerültem, aki úgy látta, nekem egész jól megy az absztrakt. Két éven keresztül nyomtam az organikus absztraktot, a kubizmust, formafelbontást, impresszionizmusból levett színfelbontást és ezeknek a mindenféle összjátékát – emlékezett vissza az időszakra Kertai Zoltán, majd azzal folytatta, hogy egy idő beleunt ebbe, nem látta benne azt, ami az érdeklődési körét mozgatta volna, ezért átment Krimó Károly osztályába, ahol lazábban lehetett venni a dolgokat. Elkezdett foglalkozni az olyan amerikai posztmodern festőkkel, mint Liechtenstein, aki képregényfigurákat alakított festészetté, illetve az amerikai fotorealizmusba is belekóstolt.
– Volt egy barátom, kitalálta, hogy akasszunk ki mindenkit, csináljunk szocreált. Azt mondta: „Én már lestoppoltam a kommunistát, neked marad a náci.” Én meg voltam olyan hülye, hogy elkezdtem német katonákat meg fővezéreket festegetni.
Megpróbáltuk ezt a mai korszakba visszahozni. Például egy német katonai teherautón ülnek a német katonák – mindegyik ugyanúgy néz ki, klónok háborúja –, mindegyiknek telefirkáltam a sisakját mindenféle hülyeségekkel. Ez érdekes módon tetszett a tanáromnak, mert volt több német festő barátja, és amikor meglátta ezeket a nagy méretű szénrajzokat, azt mondta, hogy ez egy nagyon fontos probléma, mert ezt Németországnak fel kell dolgoznia. Ez a 90-es években történt, és most már tudjuk, hogy hogy alakultak ezek a dolgok, ez az egész feldolgozás – tette hozzá némi iróniával a festőművész.
A Kertai Zalánnal Az este című műsorban készült teljes interjút a Médiaklikk oldalán hallgathatják meg.
