A sorozat ereje nyilvánvalóan az emberi drámákban rejlik. Ha valaki csúcsot ér, rekordot dönt, az mindig újságszámba megy, de az ezek mögött húzódó sorsok, életutak sokkal izgalmasabbak. Beszédes, hogy az interjúkból, barátok és rokonok elbeszéléseiből, régi felvételekből mennyire más, de közben mégis mennyire hasonló személyiségek rajzolódnak ki.
Ezek a hegymászók (Suhajda Szilárd, Erőss Zsolt, Várkonyi László, Nedeczky Júlia, Ács Zoltán, Klein Dávid) ugyanis nem legyőzik, letámadják, vagy meghódítják a lehetetlen magasságokat, hanem szenvedélyesen szeretik.
Közülük a Föld egyik legnehezebb hegycsúcsának tartott K2-t első magyarként megmászó Suhajda Szilárd, a legeredményesebb magyar hegymászó, a Mount Everestet is megjárt Erőss Zsolt, és a palack nélküli hegymászás magyar rekordere, Várkonyi László sosem jöttek haza az utolsó expedíciójukról. Némi vigasztaló romantikával élve azt is mondhatnánk, hogy ott maradtak, ahol a legjobban szerettek lenni.
De néha nem is az ő haláluk az igazán súlyos dráma, hanem azoknak az élete, akik itt maradtak.
Szülők, gyerekek és feleségek, akik életének különös súlyt ad a tragédia. Ők különösen tudják, hogy az élet nehéz – de közben mégis mennyire gyönyörű. Nemcsak azért, mert a világ máshogyan fest egy hegygerincen, hanem amiért mindig van kit szeretni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!