„Hogy jut oda egy irodalomtörténész, hogy egyszer csak műfajt váltson, és ne tanulmányokat, esszéket írjon, hanem krimit? Úgy gondolom, hogy van hasonlóság a két munka között. Tehát, hogy az irodalomtörténészi munka is gyakorlatilag egy nyomozás” – vetette fel a két terület közötti hasonlóságokat és különbségeket a Magyar Nemzet Videa-csatornáján elérhető Poétikon új epizódjában a műsorvezető, Viola Szandra.
„Kifejezetten olyan területekkel foglalkoztam, amik feltáratlan területek, tehát Tormay Cécile, a Nyugat ellenlapjaként indított Napkelet. És hát igaz, hogy eddig levéltárakban, könyvtárakban kellett nyomoznom, régi leveleket olvasgattam, megporosodott folyóiratokat. De ott is mozaikszerűen, a kis információfoszlányokból sikerült összeraknom egy-egy teljes képet, és úgy megírni egy-egy tanulmányt vagy monográfiát” – válaszolt a szerző.
Mivel Kollarits Krisztina éles váltásnak érezte korábbi, tudományos publikációihoz képest a krimit, ezért félig álnéven, Kollarits A. Christie álnéven jelentette meg Az elveszett lány című könyvet.
A műsorvezető arról is érdeklődött, melyik irodalmi mű volt a szerzőre a legnagyobb hatással irodalomterápiás szempontból, Kollarits Krisztina azonban nem emelt ki egyetlen művet a biblioterápia kapcsán.
„Nem tudnám kiemelni, hogy most egyik vagy másik irodalmi mű volt fontos, hanem inkább azt mondanám, hogy a csoportfolyamat a lényeg. Azt hiszem, hogy ez a valódi terápia. Szerintem az emberek ki vannak arra éhezve, hogy valóban odafigyeljenek rájuk vagy tényleg el tudják mondani, ami őket foglalkoztatja. Mert ebben a rohanó világban, amiben élünk, ugye erre kevés alkalom van – fejtette ki.
Az az érdekes, hogy itt ugye ismeretlen emberek jönnek össze, és talán ezért jobban meg is mernek nyílni
– egészítette ki a csoportos irodalomterápiával kapcsolatos megfigyeléseit.
Ezután Viola Szandra Az elveszett lány főszereplőjének helyzetéről, Ilka kisasszonyról kérdezte a szerzőt, valamint arról, hogy 1918-ban lehetséges volt-e egyáltalán egy hajadonnak kísérő nélkül utaznia.
„Abban az időben elképzelhetetlen volt, hogy egy fiatal lány csak úgy, férfi kísérő nélkül fölpattanjon a vonatra és felüljön Pestre, tehát valószínűleg nem ért volna ide a valóságban úgy, hogy mindenféle veszélyek leselkedtek rá. Néhány évvel korábban már megnyitotta pár egyetem a kapuit nők előtt is, de nem minden karra járhattak, ami tulajdonképpen botrány volt” – mesélt az 1910-es évek végéről az író.
Ezután a szó Tormay Cécile-re terelődött, akinek a Bujdosó naplója ugyanebben az időszakban játszódik. A műsorvezető Tormay Cécile megosztó karakteréről is faggatta Kollarits Krisztinát, valamint arra is rákérdezett, mi a véleménye arról, hogy az írónőt irodalomtörténeti esszék keretében gyakran leszbikusként emlegetik.
„Azt gondolom, hogy őket is ugyanúgy megilleti a diszkréció.
Tehát nekem nem szimpatikusak ezek a fajta törekvések, hogy most úgy hozzuk közel, úgymond a letűnt korok íróit, hogy »hogy szerettek ők« meg milyen kis hálószobatitkok voltak.
Ez az egyik dolog. A másik, hogy ő maga tagadta homoszexualitását. A per egy válóper volt, és a válóper kapcsán merült fel az ő neve, de ez egy olyan dolog, amit ugye nem lehet bizonyítani, hiszen ebben az időben azért nem voltak ilyen meleg büszkeség felvonulások” – hívta fel a figyelmet a szerző.
Ezután Viola Szandra Tormay Cécile politikai szerepvállalásának okairól faggatta Kollarits Krisztinát:
„Néhány éven belül annyi nagy erejű változás történt. Tehát ugye az I. világháború kitörése, a háború elvesztése, őszirózsás forradalom, a Monarchia széthullása, Tanácsköztársaság, Trianon. Tehát hogyha belegondolunk, hogy ez néhány év alatt történt, akkor nem csoda, hogy Tormay akkor úgy érezte, hogy nem annyira az írói pályája fontos, hanem ő valamit akar tenni. Valamit akar tenni a hazájáért” – összegezte az indokokat Kollarits Krisztina.
