„Az Ahogy világra jöttünk című kötetedből néhány mozzanatot kiemelnék az Ott hagyott élet című versből, ami úgy mutatja be azt az otthont, hogy a csapból rozsdás víz folyt, olyan gyenge volt a wifi, hogy eltűnt a külvilág, a légiriadó sem volt ritka, és attól is lehetett félni, hogy a frontra viszik az embert. Próbálom kiolvasni ebből a versből, hogy vajon van-e ebben egyfajta nosztalgia mégis, vagy nincs?” – faggatta az Ahogy világra jöttünk című kötet sorai alapján a hazához való érzéseiről a szerzőt a műsorvezető.
Most már az hiányzik, hogy elmenjek a temetőbe, virágot tegyek a sírjainkra, hiányzik, hogy hogy beszéljek a beregszászi emberekkel a sarkon, a boltban, vagy a központon.
De amit látok most a városból, az már egy teljesen másféle, külsőleg is sokat változott a szülővárosom. Más emlékművek vannak, szép, egyébként nagyon sok minden fejlődött is, de már érezhető az, hogy nincsenek ott azok, akikkel én szerettem ott együtt lenni. Akikkel én beregszásziként tudtam ott élni” – emlékezett vissza legutóbbi hazalátogatásaira Lőrincz P. Gabriella.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!