Az április 27-ig nyitva tartó tárlat több mint ötven kortárs alkotó munkáit vonultatja fel. A vanitas-csendéletek a 17. században az emberi élet rövidségére, mulandóságára és a világi dolgok hiábavalóságára hívták fel a figyelmet.
Ez a téma minden korban foglalkoztatta az alkotókat, bizonyos értelemben ők tudatosítják, átélik és feldolgozzák az elmúlás minden embert érintő nagy kérdését
A Vanitas-olvasatok című háromtermes csoportos kiállítás egy olyan válogatást mutat a látogatóknak, ahol a régi művészettörténeti témának kortárs képzőművészeti feldolgozásával találkozhatnak, a hatvanas évek közepétől napjainkig.
Festmények, grafikák, rajzok, szobrok, textilmunkák, videómunkák és installációk reflektálnak egy-egy „olvasatra” a vanitas gondolatkörhöz kapcsolódóan.
A csoportos kiállítás kilenc tematikus egységre tagolódik, amelyek mindegyike egy klasszikus képtéma újraértelmezésére épül. Ilyen motívum többek között a haláltánc, a vanitas-csendélet, a buborékfújó (homo bulla), az idő múlása, az életkorok, a gyász, illetve a romok ábrázolása. Emellett egy külön részben felvillannak az elmúláson túlmutató lehetőségek.
Az öröklét szimbólumai című záróegységben a végső kérdések inspirálta alkotások egy külön csoportja az emberi létet és a mulandóságot meghaladó időtlen forrását keresi – olvasható a Műcsarnok tájékoztatójában. A múzeum külön felhívta rá a figyelmet, hogy ezek a különféle alkotói hozzáállások segíthetnek a befogadó számára is jobban megérteni ezt a problémakört.
