Mindössze ötvenhat évesen, 2000. július 16-án hunyt el Petri György, azonban velünk maradnak a művei és a kötetei, amelyekben úgy formálta a szavakat, miként senki más a magyar lírában. A költő 1943-ban Budapesten látta meg a napvilágot, épp a világháború idején, szinte az egész életét a fővárosban töltötte, a Kertész Imre Intézet pedig emléktáblát avatott az Eötvös utca 22. szám alatti lakóházán a születésének a nyolcvanadik évfordulója alkalmából.
Több mint negyven évig alkothatott, verseiben saját törvénye szerint mondta ki felismeréseit, s az életmű, amely szikár és kendőzetlen igazságaiból összeállt, a huszadik század legjelentősebb magyar költői közé emeli
– írja a megemlékezésében Horváth Péter irodalomtörténész, a Kertész Imre Intézet tudományos főmunkatársa, majd miként folytatja, az első önálló kötete, a Magyarázatok M. számára 1971-ben jelent meg, később ezt még tizenkét másik követte, egy-egy újabb állomásaként a megtett útnak.
A hatvanas évek közepén indult alkotóként nyughatatlan „magánpolitikusi” szenvedélye már fiatalon sem elégedett meg a független, passzív értelmiségi szerepével. Csak kiindulópont volt ez számára, amelyből létrehozta az alkatához leginkább illő új művészi szerepmintát, az ellenzéki költő kompromisszumot nem ismerő létformáját
– folytatja Horváth Péter, aki szerint Petri György neve elválaszthatatlanul összeforrt ezzel a szereppel, amely művészi védjegyévé lett az évtizedek során.
A Kertész Imre Intézet által kiadott Petri György különbözése című interjúkötetben a költő úgy fogalmazott, hogy a szabadság igazi záloga a nevetés, ezért is kerülte a tragikus pózokat és ebből a megfontolásból inkább kinevette az őt megfélemlíteni próbáló hatóságokat; így elhallgattatni sosem tudták, csupán a perifériára száműzni.
Sokan másokkal ellentétben a rendszerváltoztatás után sem változott meg, s egy pillanatra sem adta fel ellenzékiként megharcolt és kiküzdött elveit. Petri halálig hű maradt munkájához és önmagához, s csak az utolsó pillanatban tette le azt a tollat, mellyel beírta magát jeles elődei és nagyszerű utódai sorába
– fogalmaz az irodalomtörténész, aki úgy véli, így lett a költő megkerülhetetlen és kihagyhatatlan alakja a magyar lírai hagyománynak
A megemlékezés teljes terjedelmében a Kertész Imre Intézet honlapján olvasható, alább pedig a Petri György különbözése című könyv bemutatóját tekinthetik meg.
Borítókép: Petri György (Forrás: Wikipédia)
