A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Róna Viktor (1936–1994) emlékkiállításához kapcsolódva jelent meg a kötet. Halász Tamás bemutatta a beszélgetés résztvevőit, majd elmondta, hogy a Róna Viktor életéről és pályájáról szóló tárlat a járvány miatt késve nyílhatott meg, és most sajnos zárva van. A tervek szerint az eredetileg gondolt márciusi záráson túl, meghosszabbítva lesz látogatható a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A balettművész életéről és pályájáról korábban nem született kiállítás, munkásságát összegző igényű kiadvány eddig nem tárgyalta, és részletes életrajzát sem írták meg a halála óta eltelt negyed század során. A tárlat és a könyv a művész rendkívüli sorsát, ötvenhét életéve történetét beszéli el. A Róna Viktorról szóló könyvben csaknem minden megjelenik, ami a kiállításon látható, és további anyagok is helyet kaptak benne. A kötet által kézzelfogható formában juthat el a közönséghez a tárlat anyaga. „A könyv a kiállítás örökkévalóságnak szánt változata” – fogalmazott a kurátor.
A kötetben megjelenő illusztrációk nagyobbik része fénykép, főként Keleti Éva, Féner Tamás, Mezey Béla és Domonkos Sándor művei. A kiállítás, így a könyv anyaga is alapvetően a Róna Viktor-hagyatékra támaszkodik, csaknem a teljes anyag a művész tulajdonában volt. Lőrinc Katalin egyetemi tanár a könyvbemutatón elmondta, hogy a művész édesanyja kezdte el gyűjteni a fiáról megjelent képeket, cikkeket, majd a művész maga is folytatta ezt. Pedig abban az időben ez nem volt jellemző. Halász Tamás hozzátette, hogy az eltett képek megmutatják azt is, mit tartott érdemesnek megőrizni egy ennyire szorgalmasan archiváló művész a saját sorsáról. A hagyaték két részét 25 év eltéréssel kapta meg a múzeum, így gazdag anyagból válogathattak, csak fotóból mintegy tízezret kellett átnézniük. – Az elv az volt – a könyv és a kiállítás létrehozásakor is –, hogy megmutassuk egy izgalmas sors fordulópontjait. Olyanoknak is szerettünk volna élményt kínálni, akik nem kifejezetten érdeklődnek a balett iránt. Sokrétű megközelítéssel dolgoztunk, olyan anyagok is szerepelnek a válogatásban, amelyek az adott kort segítenek jobban megérteni, a kultúrpolitikát, a kontextust mutatják be.
„Annyira szerettem a táncot, hogy azt mondtam, ha beledöglöm is, csinálom. Éreztem, hogy erre születtem” – nyilatkozta Róna Viktor 1992-ben. Előnytelen fizikai adottságai, erőtlen-puhány izomzata, alacsony termete, nem különösebben jó lábai nem predesztinálták a balett-táncosi hivatásra: „A legkisebb és leggyöngébb gyerek voltam az osztályban. Tizennégy évesen úgy néztem ki, mint aki csak tizenkettő. A moziba nem engedtek be tizenhat évesen” – emlékezett 1991-ben. (Horeczky Krisztina: Róna Viktor hercegsége, 1. rész)
A kötet vázát a művész életrajza adja, amelyet hosszú kutatómunkával állítottak össze. Ezt egészítik ki az idézetek, interjúk és korabeli anyagokat is tettek a szövegbe. Gara Márk írt esszét a könyvben Róna Viktorról, pályaképe alapján elhelyezve őt a nemzetközi és a hazai tánctörténetben. – Róna Viktor már sztársága idején pedagógiai tanulmányokat folytatott, és ahogy a színpadról lejött, úgy ment be a próbaterembe, és lett balettmesterként is világhírű – mondta a tánctörténész. – Róna Viktor egyszerre volt nemzetközi léptékű, világhírű táncos, és létezett ebben a mátrixban, tehát a vasfüggöny mindkét oldalán, úgy, hogy mellette a jellemét, a becsületét sem vesztette el. A kiállítás és a könyv is fellebbenti a fátylat arról, hogyan lehetett ezt a pompás pályaívet így, ennek a kettősségnek jegyében leírni.
A kötet felelős szerkesztője Bánóczy Varga Andrea, a kiállítás vizuális tervezése és a kötet tipográfiai terve Czeizel Balázs munkája.
